Főkép Régen elmúltak már azok az évek, amikor a világ még ismeretlen volt előttünk. Magyar László vagy Stein Aurél annó úgy indult el hazulról, hogy jól tudták, ahová mennek, ott nem járt még fehér ember, s beszámolójuk a látottakról érdemben gyarapítja a nyugati világot. Ma már erre nincs lehetőség, és ugyan vannak még olyan helyek bolygónkon, ahol nincs internet hozzáférés, gyakorlatilag minden földrészt bejártak, felmértek, lefényképeztek és leírtak már, így aki manapság olyan élményekre vágyik, mint amilyet mondjuk Livingstone átélt Afrikában, az bizony nincs könnyű helyzetben.

Persze egy vadvízi evezés mindig felnyomja az ember adrenalin szintjét, de mivel ez kis anyagi ráfordítással bárki számára elérhető, bizony ennél jóval nagyobb elszántság szükségeltetik, ha tényleg valami egyedire vágyik korunk eltompult városlakója.

A kötetben publikáló szerzők közös vonása, hogy nem bírnak nyugton ülni az otthoni számítógépük előtt, és kíváncsiságból vagy kalandvágyból olyan helyekre mentek, ahová önszántából egyébként senki sem kívánkozik. Mert valljuk be őszintén, ki szeretne jelen lenni egy ebola járvány kitörésekor? Vagy az afganisztáni hegyek között dúló tálib-nem tálib harcok első vonalában? Csak azért felmászni 8000 méter magasra, hogy egy évtizedekkel korábban eltűnt hegymászó maradványait megkeresse? Én biztosan nem. És arra is kevés esélyt látok, hogy gyalogtúrára menjek emberevő oroszlánok megtekintése végett, mint ahogy azt sem tartom valószínűnek, hogy hegyi gorillák megmentőjeként, vagy japán bálnavadászok elűzőjeként váljak közismertté.
 
Helyettem mindezt megtették mások, s a látottakat megírták a National Geographic Adventure Magazinban, ami tíz év után megszűnt (1999-2009), pontosabban fogalmazva az újság szűnt meg, weben továbbra is létezik, valamint időszakos nyomtatott kiadványok is megjelennek ezzel a logóval.  Ebbe a könyvbe pedig az utóbbi tíz év legjobb írásait válogatta össze John Rasmus szerkesztő.
 
Van köztük torokszorító (ebola), elkeserítő (bálnák, gorillák), hasznos (hogyan éljünk túl eltévedve a vadonban), érdekes (Everett Ruess, George Leigh Mallory – ez utóbbi egyébként könyv alakban magyarul is megjelent) és a többi, de vitathatatlan tény, hogy mindegyik egy kalandos utazásról szól. Épp ezért merem ajánlani ezt a könyvet mindenkinek, akiben csak egy szikrája is megvan a távoli tájakra vágyakozásnak, hegytetők iránti vonzalomnak, hiszen olvasás közben átélhetjük az itt és most érzést, azt, amit hitem szerint egyetlen ismeretterjesztő film sem képes átadni.