Főkép

A Világhíres festők huszonnegyedik kötete az egyik általam legnagyobbra tartott modern festő életét és munkásságát mutatja be röviden, ahogy azt a sorozattól megszokhattuk. Joan Mirót nem pusztán a képeiért csodálom, hanem példaértékű kitartásáért is. Mert könnyű úgy festeni, ha van hol és van mivel, berobbanni valamilyen irányzat és stílus alatt, a közönségnek tetsző, vagy éppen azt provokáló módon. Miró nem kötődik szorosan egyik avantgárd irányzathoz sem. A szürrealistákkal szokták emlegetni, de ő ezt határozottan elutasította. Egyéni festői világot alakított ki, mely leginkább az ösztönös gyermeki rajzok üdeségét idézi. Ahogy mondta, legjobban saját magát lepi meg a kész vászon.
 
Joan Mirót az egyik legnagyobb festőként szokás emlegetni, pedig életében későn jött a siker. Kezdetben nem ismerte el munkáit a nagyközönség, csak kortársai látták meg benne az óriást. (Picasso például megvette egyik korai képét, a Vörös inges férfit, mely a festő önarcképe, de Ernest Hemingway is vásárolt tőle.) Sokáig nyomorban alkotott, pici műteremlakásokban éhezett, és az éhségtől látott hallucinációiból táplálkozott a festészete.
 
„Mivel zsebem üres volt, hetente csak egyszer tudtam rendesen ebédelni; a többi napokon be kellett érnem némi aszalt fügével és rágógumival. … Esténként úgy érkeztem haza, hogy egész nap nem ettem egy falatot sem, és rögtön nekiláttam papírra vetni az érzéseimet.”
 
De nem csak a szegénységgel kellett megküzdenie, egy vészterhes korban élt és alkotott, a spanyol polgárháború, majd a II. világháború is nyomott hagyott művészetén. Jelentős, ez időkből származó munkáin a Segítsd Spanyolországot az ember tehetetlen dühe (37. oldal), Csendélet ócska cipővel vész jósló érzete (41. oldal) és a Csillagképek sorozat „apokaliptikus és vigasztaló üzenete” jeleníti meg a kor érzelmi-összezavarodottságát, nagy, kék mezejű képei a ’60-as évekből pedig letisztult nyugalmat sugároznak.
 
Ahogy az avantgárd számos művésze, Miró is kipróbálta magát más művészeti ágakban, foglalkozott szobrászattal, rézkarccal, színpadi látványtervezéssel, és Papitu Llorens Artigasszal  közösen „új művészi szintre emelték a kerámiaművészetet”. Természetesen nem ő az egyetlen művész, akit tehetsége és sokoldalú munkássága mellett elkötelezettsége és kitartása miatt csodálhatunk, de véleményem szerint az általános köztudatban élő modern nagyok mellett (itt például Picassóra és Dalira gondolok) indokolatlanul kevesebb figyelmet kap. Remélem ez a kötet segít a mérleg nyelvének helyrebillentésében.
 
Az albumban szereplő képek jegyzéke:
1. E.C. Ricart arcképe, 1917
2. Észak-Dél, 1917
3. Ciurana, az ösvény, 1917
4. Montroig, szőlő és olajfa ültetvények, 1919
5. Álló akt, 1918
6. Spanyol táncosnő portréja, 1921
7. Vörösinges férfi (Önarckép) , 1919
8. Csendélet falóval, 1920
9. Montroig, a templom és a falu, 1919
10. Bohócfarsang, 1924-1925
11. Anyaság, 1924
12. Katalán parasztfej I., 1925
13. Katalán táj (A vadász) , 1923-1924
14. Felszántott föld, 1923-1924
15. A Tanya, 1921-1922
16. Pipázó fej, 1925
17. Pihenés, 1925
18. Táj, 1924-1925
19. Cirkuszi ló, 1927
20. Fürdőző, 1925
21. A kutya a holdat ugatja, 1926
22. Holland enteriőr I., 1928
23. Holland enteriőr II. , 1928
24. Egy hölgy portréja 1820-ból, 1929
25. Festmény, 1933
26. Kompozíció, 1933
27. Mills asszony képmása 1750-ből, 1929
28. Kötél és figurák I. , 1935
29. Segítsd Spanyolországot, 1937
30. Madár elől menekülő emberek, 1938
31. Női fej, 1938
32. Csendélet ócska cipővel, 1938
33. Cirkusz, 1937
34. Portré I., 1938
35. Költőnő, 1940
36. Lebegő láng a térben és női akt, 1932
37. Egy csillag egy néger nő mellét simogatja, 1938
38. Szőke hónaljú nő fésülködik a csillagokfényében (a Csillagképek sorozatból) , 1940
39. Hajnali ébredés (a Csillagképek sorozatból) , 1941
40. Egy nő számjegyei és csillagképei, 1941
41. A csalogány éjféli dala és reggeli eső, 1940
42. A menekülés létrája, 1940
43. Nő és madár a nap előtt, 1942
44. Nő, madár, csillagok, 1942
45. Nő és madár a nap előtt, 1944
46. Az elvörösödő nap megrágja a pókot, 1948
47. Figurák az éjszakában, 1949
48. Madarászok, 1950
49. Nő, hold és madarak, 1950
50. Hajnal II./II. , 1959
51. Festmény, 1953
52. Nő és madár holdfényben, 1949
53. A hold mályva színe, 1952
54. Kompozíció, 1963
55. Figura és madár a nap előtt, 1963
56. Figura és madár, 1963
57. Kékség II. , 1963
58. Kékség III. , 1963
59. Joan Miró-Joan Gardy-Artigas: Nő és madár, 1981-1982
60. Menekülő fiatal lány, 1968
61. Sobreteixim XVII. , 1973
62. A szitakötő röpte a napba, 1968
63. Figura, 1970