Főkép

Minden valamire való Harry Potter rajongó fel tudja idézni magában a filmváltozat első részének azóta ikonikussá vált főcímzenéjét – ami nem meglepő, tekintve, hogy olyan nagyság komponálta, mint John Williams. A mester, akinek olyan filmek zenéjét köszönhetjük, mint a Csillagok háborúja, az Indiana Jones, a Cápa, a Jurassic Park, vagy épp a Schindler listája (a sor a végtelenségig folytatható), és aki három rész után adta át a stafétabotot, és mint a sorozat oly’ sok eleme esetében, itt is elmondható, hogy nem volt egyszerű dolguk a követőknek.
 
Patrick Doyle (Harry Potter és a Tűz Serlege) és Nicholas Hooper (Harry Potter és a Főnix Rendje, Harry Potter és a Félvér Herceg) után a két részre bontott finálé zenéjének komponálására az érzékeny európai művészfilmek zenéivel világhírűvé vált Alexandre Desplat-t kérték fel a filmkészítők.
 
A választás elsőre meglepőnek tűnhetett. Desplat olyan filmekhez komponált zenét, mint a Leány gyöngy fülbevalóval, A királynő, a Színes fátyol vagy a Coco Chanel. Négyszer jelölték Oscar-díjra (A királynő, Benjamin Button különös élete, A fantasztikus Róka úr, A király beszéde). Ezekben a hetekben is a díjátadókat ostromolja, A király beszéde zenéjéért néhány hete kapta meg a BAFTA-t, a Szellemíró zenéjéért pedig a francia César-díjat.
 
Desplat az egyre komorabb világot festő filmhez illően komoly, a klasszikus háborús drámák zenéit idéző muzsikát komponált – úgy, hogy közben mindvégig megtartotta a Williams-i hagyományokat. Noha csak néhány alkalommal (a booklet szerint háromszor) csendülnek fel eredeti Williams-dallamok, ennél jóval többször idézi meg a korábbi zenéket, oda-odabeszél a jellegzetes csilingelő futamoknak. Még a legkomorabb és a legdisszonánsabb számokba is (Bathilda Bagshot) becsempészi a Williams-féle „harci” dallamokat (az első rész katakombákban játszódó csatáiból).
 
Már az első szám (Obliviate) felcsendülésekor érezzük, ez most más lesz, nem a megszokott Harry Potter-zenéket kapjuk, a csendes melankóliával indító zene (miként a film is) megadja az alaphangot egy szomorú, kétségbeesett utazáshoz. Természetesen ahogy megy előre a cselekmény, és válik egyre komorabbá a film, az egymásra épülő zeneszámok is egyre komorodnak, a grandiózus látványelemeket aláfestő fúvós szekciók és a drámai részeket kísérő vonósok úgy követik egymást, hogy szinte belehúznak a történetbe. És, mivel bármennyire komor, mégis csak egy varázslatos világot kísér ez a zene, végig jelen van benne valami apró játékosság, sőt, olykor kifejezetten humoros dallamok is felcsendülnek (Ministry of Magic), alátámasztva, hogy pusztán zenei eszközökkel is lehet humoros hatást elérni, noha maga a látvány az adott jelenetben igencsak szomorú és elkeserítő.
 
Már a filmet nézve is megfogalmazódott bennem, hogy zseniális lett a zene, most, önállóan hallgatva ez újra beigazolódott – az Alexandre Desplat vezényelte The London Symphony Orchestra által rögzített album tökéletesen felidézi a film legfontosabb jeleneteit, nem csak aláfest, önmagában is megállja a helyét.
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Obliviate
2. Snape to Malfoy Manor
3. Polyjuice Potion
4. Sky Battle
5. At The Burrow
6. Harry and Ginny
7. The Will
8. Death Eaters
9. Dobby
10. Ministry of Magic
11. Detonators
12. The Locket
13. Fireplaces Escape
14. Ron Leaves
15. The Exodus
16. Godric’s Hollow Graveyard
17. Bathilda Bagshot
18. Hermione’s Parents
19. Destroying the Locket
20. Ron’s Speech
21. Lovegood
22. The Deathly Hallows
23. Captured and Tortured
24. Rescuing Hermione
25. Farewell to Dobby
26. The Elder Wand