Ten: Stormwarning (CD)

Hogy mennyit számít egy producer közreműködése, többen, több alkalommal is bizonyították már. A Metallica a zenekar nevével azonos című, 1991-es fekete albuma valószínűleg ugyanúgy nem lett volna oly átütő siker Bob Rock nélkül, mint ahogy a Nirvana – furcsamód ugyanabban az évben kiadott – Nevermindjából is hiányzott volna valami alapvető elem, ha nincs velük a stúdióban a Garbage-ból ismert Butch Vig. Hozzájuk hasonlóan meghatározó személyiség az Edenbridge állandó producere, Dennis Ward is, aki ezúttal Gary Hughes legújabb projektjéhez adta a nevét és szaktudása javát.

Az eredmény egy üdítően változatos, mind a hangszerelést, mind a dalszerzést tekintve a legmagasabb színvonalat képviselő, fenomenális érzékkel kikevert album, amely éppúgy előkelő helyen említhető a banda sorlemezei, ahogy általában véve a műfaj fénykora utáni hard rock produkciók között. Mindezt elérni pedig valószínűleg azért sikerülhetett, mert ugyan a hangzás, a finomabb megoldások, a hangszerkezelés tökéletesen huszonegyedik századi, a számok jellegét nézve mintha valamiféle időgéppel nagyjából negyedszázadot utaztunk volna vissza.

A Stormwarning ugyanis mindenekelőtt a nyolcvanas évek metallal ötvözött hard rockját idézi. Hughes és Ward nagy ívű, slágeres dallamokkal, ügyes modulációkkal, karakteres és technikás gitárszólókkal és általában véve rengeteg gitárral, alapvetően egyszerű, de ügyesen variált ritmusalappal dolgozik. Ennek eredményeképp pedig olyan zenét hallhatunk, amely egyszerre mutatja fel a Ten erősségeit és utal vissza egy könnyűzenei értelemben rég letűnt kor legkiválóbb teljesítményeire: a Rainbow Difficult To Cure-ral kezdődő korszakára, a Whitesnake páratlan 1987-jére vagy Gary Moore Final Frontierjére.

Gary Hughes hangja ugyan közel sem annyira markáns és sokszínű, mint az említett csapatok énekeseié – különösen David Coverdale-ével nem összevethető –, mégis a mai napig, hogy úgy mondjam, megbízható maradt. Ráadásul kellemes, nem sipítozó, inkább komoly férfiaknak, mint tinilányokból verbuválódott rajongótábornak szólóan férfias – épp mint Gary Moore-é volt egykoron, a már említett album elkészítésekor.

A kifejezetten Whitesnake-es „Book Of Secrets” refrénje egyszerűen tökéletes, különösen a szándékoltan monoton, csupán a gitárral igazán színesített verzével szembeállítva, de a késleltetés, a feszültségkeltés már az ókori retorikában is alapvető technikának számított. Ennek majdhogynem ellentéte a közvetlenül rákövetkező „Stormwarning”, az album címadó száma. Ugyan itt is, különösen a verze gitárkíséretében érezni némileg a Whitesnake hatását, a refrén és általában véve az egész szám jellege inkább Dennis Ward hatását mutatja, és bár a dal nem illene egyik Edenbridge albumra sem, mégis az osztrákok stílusát juttatja néha eszembe a vokálszőnyeggel és több, kissé komolyzenére emlékeztető akkordváltással is.

Elsőre – és sokadszorra is – meglepően ütősnek találom a visszafogottan indító, aztán elsöprő lendületű refrénnel sziporkázó „Love Song”-ot. Bombasztikus, igen, de valószínűleg pont ezért, no meg a Lavall-szólókra emlékeztető gitárkiállás miatt is olyannyira hatásos ez a dal, amely a „Book Of Secrets” mellett egyértelműen személyes kedvencem lett az albumról. És ha lehet, még bombasztikusabb a „Destiny”, amelynek éneklő gitárdallamát a verze ügyesen ritmizált riffje ellenpontozza. Kiváló érzékkel adagolt témák, lehengerlően hatásos játék, hibátlan megvalósítás. Kell ennél több a magas szintű szórakoztatáshoz? Aligha hinném.

És jóllehet csupán négy szerzeményt emeltem ki az albumon szereplő tíz szám közül, az egy „The Wave”-től eltekintve – a lassú, romantikus nóták valamiért nem igazán állnak jól sem Gary Hughesnak, sem technikás és invenciózus kísérő csapatának – minden kompozíció kifejezetten ütős, izgalmas, bármiféle abszolút mérce szerint is remekre sikeredett. Épp ezért nem kizárólag a Ten kedvelőinek ajánlhatom, hanem bárkinek, aki nem akarja, nem hajlandó temetni még a hard rock műfaját.

Az együttes tagjai:

Gary Hughes – ének, gitár, vokál

John Halliwell – gitár, akusztikus gitár

Neil Fraser – gitár, szólógitár

Paul Hodson – billentyűs hangszerek, szintetizátor, programozás

Mark Sumner – basszusgitár

Mark Zonder – dob, ütőhangszerek

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Endless Symphony

2. Centre Of My Universe

3. Kingdom Come

4. Book Of Secrets

5. Stormwarning

6. Invisible

7. Love Song

8. The Hourglass And The Landslide

9. Destiny

10. The Wave

Diszkográfia:

X (1996)

The Name Of The Rose (1996)

The Robe (1997)

Spellbound (1999)

Babylon (2000)

Far Beyond The World (2001)

Return To Evermore (2004)

The Twilight Chronicles (2006)

Stromwarning (2011)