Főkép Svetlana Chmakova neve nem ismeretlen a magyar manga-olvasók számára, megjelent már egy háromkötetes sorozata, a Dramacon, és immár a legújabb, egyelőre a negyedik részénél tartó sorozata, a Weirn-könyvek első kötetét is a kezünkbe vehettük.
Az Esti tagozat egy átlagos iskolában játszódik, ám cseppet sem átlagos szereplőkkel. Ha azt hittük, hogy az utolsó óra után a gimi bezárja kapuit, és másnap reggelig maximum a takarító néni csoszogása hallatszik a falak közt, hát tévedtünk: mikor a nappali diákok hazamennek, akkor kezdődik az esti tagozat.
 
Ugyan nem túl eredeti, ám nagyon jól működő fantasy-alapanyag az iskolás démonok, vámpírok, boszorkányok ötlete.
Hiszen jól tudjuk, a természetfeletti lényeknek is tanulniuk kell valahol, ám nem mindenkinek juthat elzárt varázslósuli, van, akinek be kell érnie a félidőben bérelt iskolákkal. Este hatkor a nappali őrző átadja helyét az éjszakainak, a tantermeket megtöltik a vámpírtanárok, démondiákok, boszorkanövendékek.
 
Közéjük tartozik a főszereplő Alex, aki itt még kevés szerephez jut, ám gyanítható, hogy a későbbi részekben körülötte bonyolódnak majd az események, és nővére, az éjszakai őrzőként dolgozó Sarah.
Alex rejtélyes okból otthon tanul, néhány kivételes alkalomtól eltekintve ki sem teszi a lábát a házból, örökké sütire éhes asztrálszelleme segítségével végzi a nővére által hazahozott leckét. Sarah a szórakozott, ám húgáról gondoskodó őrző szeretné jól végezni munkáját, de kétbalkezessége sokszor nehéz helyzetbe hozza.
 
Megismerjük a vadászok csapatát, akik az éjszakában üldözik a vámpírokat és a szaggatókat, s persze találkozunk nyálas és kevésbé nyálas vámpírokkal is. És van néhány szereplő, akikről nem derül ki, kik vagy mik, csak afféle rejtélyes fátyolba burkolt szellemként itt-ott megjelennek, és baljós hangulatot árasztanak magukból.
Egy összecsapásban valami titokzatos erő leterít pár vadászt, Sarah, az őrző eltűnik, húga, a meggondolatlan éjszakai csavargásával valamit elindító Alex pedig kénytelen beiratkozni az iskolába, ha ki akarja deríteni, mi történt a nővérével… 
 
Nagyon érezni, hogy egy hosszabb sorozat bevezető darabja ez a kötet, a szereplők mindegyike csak felskiccelt vázlat még, a történet pedig olyannyira összefüggéstelen, hogy a végén csak nézünk, hogy mi is ez az egész, és kik voltak ezek a csuklyás alakok, és hova tűnt Sarah – tipikus sorozatkezdet. Annak viszont ígéretes.

Tetszik, hogy sokszereplős, nem csak két-három alak van, és az már most látszik, hogy a történet is több szálon fog futni.
A rajzok Chmakova sajátos stílusában készültek. Akinek tetszett a Dramacon, ezt is szeretni fogja – mindenképpen a fantáziadús mangarajzolók közé tartozik, nincs két egyforma alak, jól megkülönböztethetők a szereplők, az akciók szépen rajzoltak és elég kreatívan bánik a panelelrendezéssel is.

Amiről viszont leszokhatna, az az idióta kis humoros érzelemkifejező alakok (chibik) használata – de persze úgyse fog, műfaji követelmény a mangában, csak épp én nem tudom megszokni.
 
Jó kis sorozatkezdet ez, a történet ígéretes, a szereplők érdekesek, és mivel a felét nem igazán lehet érteni, biztos elolvasom a folytatást, hogy megtudjam, mi is történt… Ami viszont imádnivaló, az a (természetesen) rajzolt utószó. Jó humora lehet a hölgynek...