Főkép– Kedves lányok! – fogtam bele az előadásba. – Mai óránkon a női csábítási praktikákról fogunk tanulni.
Izgatott suttogás volt a válasz. Ismertem már a reakcióikat, és tudtam, hogy lelkes hallgatóságra találtam. Azon túl tényleg nagyon szépek és kívánatosak is voltak. De teljesen ártatlanok, és fogalmuk sem volt arról, hogyan csavarjanak az ujjuk köré egy férfit. Igazság szerint ezt én is csak a Cecíliától kapott anyagból tudtam. A titkos Nőszövetség hosszú éveket töltött antik dokumentumok tanulmányozásával, mire sikerült feltárni a régi csábítási trükköket.
– Miért fontos, lányok, hogy elcsábítsátok egy férfi fejét? – kérdeztem.
Természetesen senki sem tudta a választ.
– Úgy van! Számotokra ez eddig egyáltalán nem volt fontos. Eszetekbe jutott-e valaha ilyesmi?
– Neem! – mondták egyszerre többen is.
– Most azonban, hogy gyermekáldás elé néztek, fontos, hogy meggyőzzétek gazdáitokat, hogy titokban neveljék fel a gyerekeiteket. Ehhez, a Szövetség álláspontja szerint, el kell csavarjátok uraitok fejét. Jobban kell ragaszkodniuk hozzátok, és gyermekeitekhez, mint a világhoz, amihez kiváltságaik révén tartoznak. Hogyan érthetitek ezt el? Hogyan tudtok magatokba bolondítani, majd magatokhoz láncolni egy férfit? – kérdeztem.
– Nem kell válaszolnotok, csak figyeljetek, és ha mondom, csináljátok utánam, amit mutatok! – folytattam. – A csábítást alapvetően két részre bonthatjuk. Testbeszédre, és verbális, azaz szóbeli részre. Lássuk előbb a mimikával, proxemikával és gesztikulációval alkalmazandó trükköket. Itt van rögtön a szemetek, a szátok, az orrotok, mint a férfiakra nézve veszélyes fegyver. Lássuk először a szemet! Biztos vagyok benne, hogy tudtok csábosan nézni. Elvégre is ezt tanultátok az iskolában is, nemde? Nézzetek rám csábosan! – szólítottam fel őket.
Az eredmény hibátlan volt. Olyannyira, hogy majdnem megcseréltem a két feladat sorrendjét.
– No de tudjátok-e rebegtetni a szempillátokat? – Nem tudták. Megmutattam nekik. – Ezt olyankor kell csinálni, ha szeretnétek valamit elérni, amit uratok eredendően nem akar teljesíteni. Higgyétek el, hatni fog. Ha nem hatna, akkor húzzátok fel az orrotokat, így ni – és megmutattam nekik, hogyan kell.
Elég jól utánoztak.
– Ha ez sem válna be, nyaljátok meg látszólag önkéntelenül a felső ajkatokat! – és megmutattam. Tehetséges tanítványok voltak, és már-már kezdtem magam is hinni a dologban.
– Jól van – dicsértem meg őket –, akkor most lássuk a proxemikát, a helyes távolságtartást. A lényeg az, hogy mindig egy lépéssel menjetek közelebb, mint ahogy eleve tettétek volna. A legjobb az, ha a mellbimbóitok hozzáérnek a gazdáitok mellkasához. Gyerünk! Próbáljátok ki egyesével!
A lányok ezt is ügyesen megoldották. Mi tagadás, kellemes érzés volt. A feladat végén visszaültettem a lányokat a szőnyegre.
– Most pedig lássuk a gesztikulációt! – folytattam. – Először tegyetek széles mozdulatokat a kezeitekkel, amikor beszéltek. Tudom, hogy arra tanítottak benneteket, hogy amikor a gazdátokhoz szóltok, a kezeteket szorosan a testetek mellé kell szorítonotok. Ezt most felejtsétek el. Légy szíves gyere ide, hozzám! – mondtam az első sorban egy barna hajú lánynak.
– Most mondd azt nekem, hogy: „Elegem van abból, hogy levegőnek nézel!”, és közben a kezeddel csinálj így! – mondtam, és a két kezemet ökölbe szorítva ráztam magam mellett. A lány engedelmeskedett. A hatás engem is megdöbbentett. Kénytelen voltam hátrébb lépni, és valami lelkiismeret-furdalás félét is éreztem legbelül.
– Ezt a mondatot is jegyezzétek meg! – mondtam, és megdicsértem a lányt. – Mostantól jegyezzétek meg a példamondatokat is – tettem hozzá, mert a gesztikuláció csak akkor hatásos, ha megfelelő mondanivaló is társul hozzájuk.
– Gyere ide, tündérkém! – szólítottam magamhoz leghátulról egy imádnivaló vörös, zöldszemű lányt. – Figyelj rám! Ülj le velem szemben, temesd a kezedbe az arcodat, és mondd azt szipogva, hogy „Te már nem szeretsz engem!”
Olyan tökéletesen csinálta, hogy megdöbbentem, de nem mutattam ki. Ezek a prehistorikus szociálpszichológusok a Szövetségben tényleg alapos munkát végeztek. Sose gondoltam volna, hogy ez működik.
– Nagyon jó volt – mondtam a lánynak. Most akkor jegyezzétek meg a következő univerzális hatású mondatokat, amelyeket bármikor alkalmazhattok: Nincs egy rongyom se! Neked csak a testem kell, de egyáltalán nem érdekel, hogy én mit érzek! Úgy bánsz velem, mint egy tárggyal! Neked fontosabbak a barátaid, mint én! Tudom, hogy el fogsz cserélni egy üveg sörre! Mindig csak dolgozol, és egyáltalán nem törődsz velem. Én is érző lény vagyok, és te vagy nekem a legfontosabb a világon, de tudomást se veszel rólam!… Na, lányok, elsőre ennyi elég lesz! Gyakoroljatok, amikor csak lehet, most pedig ti hárman – mutattam az első sorban ülőkre –, gyertek velem a hálószobába!

© Hungarian edition, 2010, Metropolis Media Group Kft.