FőképAmikor először megláttam a borítót, azt hittem vicc. Hogy másod-, harmadvonalbeli magyar előadók akarják magukat eladni Elvis nevével.
Aztán kiderült, hogy az abszolút professzionalizmusáról híres Cirque du Soleil rejlik a vállalkozás mögött, ráadásul a valószínűleg eredeti, a hivatalos honlapon mindenesetre fehér alapon színes betűkkel szereplő albumborító kategóriákkal kevésbé giccses, mint a Las Vegas-i Aria Resort & Casino-beli előadásra szól jegyeket másoló design.
 
A lényeg azonban a zene.
 
Már a nyitány megmutatja az előadás mögötti koncepció leglényegesebb vonását: a felvezető zenemű, Richard Strauss Also Sprach Zarathustra-ja ténylegesen Elvis koncertjeinek elengedhetetlen kölcsönzött „kelléke” volt, a dögös dobszólam, a hangbejátszások és általában véve az abszolút modern, kérlelhetetlenül tiszta és éles hangzás viszont egyértelműen a 21. századi szokások és megszokások megtestesülése.
És ez még csak a kezdet, mert a bombasztikus tetőpont után rögtön Elvis egyik legjellegzetesebb rock and roll dala, a Carl Perkinstől átvett „Blue Suede Shoes” csendül fel.
 
Méghozzá nem is akárhogyan. A Cirque du Soleil muzsikusai mindent tudnak a rock zenéről; a garázs rocktól a punkon át az indie-ig bármely műfajban otthonosan mozognak, és nem csupán egymással, hanem az előre felvett sávokkal is tökéletes összhangban játszanak.
Az előadáshoz és ebből következően a produkció látvány nélküli részét közzétevő CD-hez ugyanis nem egy Elvis-imitátor hangját, hanem az eredeti hangsávokat használják/használták, vagyis a mai hangszerek mellett mindvégig Elvis Presley hangja szól – döbbenetesen szépen kitisztított felvételen.
 
Az eredmény – részben a mai technikának, részben a produceri leleményességnek köszönhetően – egészen lenyűgöző.
Hogy csak néhány példát említsek, a „Burning Love” soha nem hallott erővel, a modern rock hatásfokozó eszközeinek bevetésével olyan svunggal és energiával dübörög, akár egy expresszvonat; a „Love Me Tender”-ben Elvis szívhez szóló duettet énekel Dea Norberggel; a „Suspicious Minds” pedig az aréna rock monumentalitásával kápráztatja a U2-n, Coldplay-en, Kings Of Leonon nevelkedett mai közönséget.

Ahogy az egyik producer fogalmazott: ha Elvis most vonulna a stúdióba, valószínűleg így venné fel a dalokat, melyek furcsamód a mai napig frissnek és elevennek hatnak.
 
Sokáig nem értettem, mire is jó az Opendisc biztosította internetes tartalom, most azonban behelyeztem a CD-t a laptopomba, és valóban egyszerre hatalmas mennyiségű, érdekes információ zúdult rám.
Ha másért nem, már az elképesztően látványos exkluzív klipekért megérte bejelentkezni, mert így sokkal jobb kép alakulhatott ki bennem arról, milyen lehet a Cirque du Soleil Las Vegas-i előadása, és úgy érzem, nemcsak a rajongók nyilatkoznának róla kizárólag szuperlatívuszokban, mert a maga műfajában valóban felülmúlhatatlan az, amit itt hallhatunk és láthatunk.

Azt hiszem, amit a szórakoztatásról tudni lehet, azt mind belesűrítették a Viva ELVIS programjába.
 
Előadók:
Toscha Comeaux – ének
Dea Norberg – ének
JennLee Shallow – ének
Sherry St-Germain – ének
Benoit Clément – dob, zenekarvezető
Kit Chatham – ütőhangszerek
JS Chouinard – gitár
Oliver Goulet – gitár
Bruno Dumont – szaxofon
Patrick Lavergne – basszusgitár
David Perrico – trombita
Jean-François Thibeault – harsona, szájharmonika
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Opening
2. Blue Suede Shoes
3. That’s All Right
4. Heartbreak Hotel
5. Love Me Tender
6. King Creole
7. Bossa Nova Baby
8. Burning Love
9. Memories
10. Can’t Help Falling In Love
11. You’ll Never Walk Alone (Piano Interlude)
12. Suspicious Minds