FőképA felfedezés öröme mindig jól tud jönni, ha az ember a csőszerű életében némileg belefáradva haladgat előre. Az újnak illendő esélyt adni, mert különben olyan élményekről maradhat le halandóságunk, amelyek az ízlést formálni tudják, bővíteni képesek az ismereteket, és netalántán még meg is ajándékozzák életünket valami kellemesen kedvessel.
 
Vannak zenei műfajok, amikre illendő megérni. Ez olyan, mint az olajbogyó, amit gyerekként csak nagyon kis hányad szeret, de előbb-utóbb képesek vagyunk rá, hogy feltárjuk az elsőre idegennek, furcsának ható létezésének és ízének szerethető oldalát.
Én pontosan így voltam a swinggel is (a jazzhez sajnos soha nem leszek elég érett, hiába élek majd 147 évig), mert bár volt némi fogalmam, hogy milyen stílusjegyekkel dolgozik ez a műfaj, komolyabban soha nem vetettem bele magam a tanulmányozásába. Ideje volt.
 
Maga a swing az 1930-as évek Amerikájában született, és főleg a korszak jazz muzsikáját alapul véve nőtt ki önálló műfajjá. Louis Armstrong, a híres fekete énekes és trombitaművész egyik interjújában viccesen megjegyezte, hogy szerinte csupán az elnevezés változott meg, maga a zene maradt ugyanúgy jazz, csupán nyakon öntötték némi szósszal.

A táncra bátorító, kiváló ritmusokkal tűzdelt dalokat hamar megszerette a közönség, és az évtized végére Amerika és Európa legnépszerűbb táncmuzsikájává nőtte ki magát. A swing zenekarok jellegzetessége a nagy létszámú felállás, hiszen az énekes (vagy énekesek), a zongorista, a nagybőgős és a gitáros mellett fúvós szekció is kapott helyett, akik háttérvokáljaikkal is kiváló aláfestést adnak a kellemes dallamú dalokhoz.
 
Nem először találkoztam már a Group n’ Swing nevével, hiszen amennyiben nem csal az emlékezetem, egyszer az egyik kereskedelmi csatornán láttam a formációt egy reggeli műsorban muzsikálni, illetve többször láttam koncerthirdetéseiket a pesti belváros jól ismert élőzenés jazzhelyeinek műsorában, de eleddig úgy voltam informálva, hogy csupán feldolgozásokkal szórakoztatják a nagyérdeműt.

Ennek köszönhetően teljességgel meglepett, amikor a CD tokját megfordítván végigpásztáztam a dalok sorrendjét, és azt láttam, hogy itt bizony már saját szerzemények szerepelnek.
Némileg csalódás volt, hogy a zenét nem a csapat tagjai szerezték, hanem Elek Norbert és Pély Barna párosa, mert kíváncsi lettem volna, hogy egy tíztagú zenekar mire képes önerőből, de a végeredmény természetesen így kis tökéletes.
 

 
A szövegeket is külsős szerzők jegyzik, amik kiválóan illeszkednek a dalok varázslatos hangulatához, bár őszintén szólva néha hiányzik belőlük némi extra tartalom, és egy kissé üresnek hatnak.
Sok olyan zenei műfaj van, amelyeknek annyira nem áll jól a magyar nyelv hosszú szavakkal működő mivolta, és igénylik az angol rövid szótagú frázisait. Meggyőződésem, hogy ennél a produkciónál a lehető legjobban oldotta meg a dalszövegíró Födő Sándor „Fido” a feladatot, de az említett hiányérzet miatt nem tudtam velük maximálisan azonosulni.

Nem mintha az angol lenne a legkifejezőbb és legegyértelműbb nyelv a világon, hiszen sok „inglés” textúrából tényleg azt ért ki az ember, amit csak akar. A kontraszt azért is volt feltűnő, mert a diszk végén található angol szöveggel bíró dalok valahogy nekem jobban feküdtek, mint a lemez első, magyar nótái. A spanyol nyelven megszólaló tétel is nagyon kellemes.
 
A zenekar zenészei kő profik, nincsenek gyengén hangszerelt darabok, és becsukott szemmel könnyedén tudunk „időutazni” a 30-as évek Amerikájának egy kellemes kocsmájába, ahol a cigarettafüstbe burkolózott színpadon láthatjuk a talpig csíkos öltönyben játszó, vidám életérzést közvetítő big bandet.

A zenekar két énekesének hangjára sem lehet panasz, hiszen mind Mihályi Réka, mind Gájer Bálint orgánuma és énekstílusa nagyszerűen passzol a műfajhoz. Reméltem, hogy sok helyen lesz olyan dalrészlet, ahol a férfi- és női hang váltakozását követően egy kellemes többszólamú (kétnemű) dallamorgiába torkollik a hangözön, és szerencsémre megkaptam a magamét lásd: „Csak egy dal”).
Szlengesen úgy is mondhatnám, hogy profin el lettek csípve a dallamok, és mindkét énekes érzi és tudja, hogy melyik dalhoz mi kívánkozik ki a torokból.
 
A harmadik hallgatás után már azon kaptam magam, hogy mind a lábam, mind a fejem automatikusan ráállt a dalok tempójára, és vígan követi az ütemet ide-oda mozgolódással, és nem mellesleg egy derült mosolyú jókedv uralkodott el arcomon.
Azt hiszem, ez egy tipikusan olyan műfaj, amely az élet kevésbé derűs történéseit is képes vidám felfogású köntösben elénk tárni, ezáltal megkönnyítve az adott probléma feldolgozását.

A lemezre került érzelmes dalokra lehet mondani, hogy van bennük szirup, de az őket körülvevő tételek tempóssága ezt perfekciózus módon kompenzálja. Az utolsó darab viszont gyönyörű. Nem tudok rá jobb szót mondani. Egy szál zongora, két szál ének, emóciók tömege. Csodálatos.
 
Negyedik hallgatás esetén már sanszos, hogy állva kerül a hallójáratokba a muzsika, mert a táncra hajlamos, alapból járásra használt végtagok „fülei” sem süketek, és egy jóleső „rokizásra” bármikor kaphatóak a tükör előtt.
 
Ez a zenekar akármilyen rendezvényen megtalálhatja a közönségét, hiszen a vidámság kötelező eleme létezésünknek, és a lemezre felpakolt dalok abszolút képesek arra, hogy a világ bajait magunk mögött hagyva dobjuk félre a szürke hétköznapok bájtalanságát, és lendüljünk bele a swinges ritmusokba.

A csapat informatív honlapján egy elég derekas lista olvasható azokról a dalokról, amelyeket ezidáig felvettek a repertoárba, de én bízom benne, hogy ezeknek a felvett nótáknak legalább olyan sikerük lesz élőben, mint a feldolgozásaiknak.
 
Nem hittem volna, hogy ilyen jó érzékkel, jó helyen és jó időben köszön be az életembe ez a műfaj, de szerfelett örülök a találkozásnak. Lehet, hogy egyszer csak tényleg felnövünk véletlenül...?
 
Az együttes tagjai:
Mihályi Réka – ének
Gájer Bálint – ének
Csík Tibor – trombita
Nyikes Krisztián – trombita
Lovász Csaba – szaxofon
Almási Attila – harsona, bariton szaxofon
Molnár Péter – nagybőgő
Péntek Tibor – dob
Lőrincz Ádám – zongora
Elek Norbert – zongora
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Opening
2. Amíg élek
3. Az igazi
4. Senki se lát
5. Szép lányok és rossz fiúk
6. Volt már jobb napom
7. Játssz még
8. Első csak egy van
9. Vedd el
10. Csak egy dal
12. I want to hold you tight
13. La Primera
14. I’ll keep on tryin’
15. The song of my heart
 
Diszkográfia:
Swing amíg élek! (2010)