Főkép Erősen javallott minden olvasó számára a haladási irány felcserélése, vagyis ezúttal ne az elejéről, hanem a végéről ismerkedjenek az új P. G. Wodehouse novelláskötettel.
Ott ugyanis egy felhasználóbarát szószedet várja a tudásra szomjazókat, akik ennek segítségével könnyedén értelmezik a szövegben előforduló a szakkifejezéseket, melyeket önerőből egyébként csak megcsodálnánk, ámde jelentésük megfejtésével biztosan nem boldogulnának.

Elvégre a bogey vagy a niblick meglehetősen ritkán fordul elő a hétköznapi beszédben. Ellenben a Golfőrültek című válogatásban szerfölött gyakoriak, s bizony kétszeri függelékolvasás után is voltak pillanatok, amikor muszáj volt ismét hátra lapoznom, mert nem értettem az adott mondatot.
 
A cím korrekt, hiszen elárulja, miről is szól a könyv, illetve felkészít arra, miként is közelítsünk a szereplőkhöz – egészséges fenntartással, és menet közben ne csodálkozzunk semmin.
Wodehouse szerint aki golfozik, az másként látja a világot és a benne tartózkodó embereket, valamint hajlamos mindent a pályán történt (fontos) és a pályán kívül történt (nem fontos) eseményekre felosztani.
 
Azért a golfőrültek között sem egységes a felhozatal, s ezt nem csupán a különféle hendikep értékek bizonyítják, hanem azok a hihetetlen történetek is, melyeket a Korelnök mesél el a lelki vigaszra vágyó klubtagok számára. Kis túlzással ez az idős férfiú emlékeinek zavarbaejtően gazdag gyűjteményéből képes bármilyen alkalomhoz illő sztorit megosztani érdeklődő, vagy kevésbé érdeklődő hallgatóságával.
 
Az életmű magyarul eddig megjelent köteteivel összehasonlítva ez a kötet humortalannak tűnik, mivel hiányoznak belőle azok a zseniális párbeszédek, amelyek mozgásba hozzák az olvasó nevetésre alkalmas izmait.
Továbbá nélkülöznünk kell azokat a fantasztikus fordulatokat, amelyek számolatlanul szerepelnek bármely Jeeves vagy Blandings regényben.
 
Olvasás közben gyakorta Roald Dahl furmányos történetei jutottak eszembe, amelyek rövid és tömör formában az emberi viselkedés furcsaságairól meséltek. Az eltérés Wodehouse esetében az, hogy novellái terjedelmesebbek – a többi stimmel. Az utolsó írás (A Gowf eljövetele) pedig Stephen Leacock paródiáit idézte fel bennem.
 
Természetesen a humor sem száműzetett teljesen, csupán csökkentett mennyiséget kapunk belőle, és összetételét tekintve is eltér a korábbiaktól. Nem azonnal ható nyelvi lelemények és lökött figurák okoznak derültséget, hanem a történetek hangulata, befejezése kerekíti mosolyra az ábrázatot, de ez nélkülöz minden harsányságot, amolyan „nahát-mosoly”.
 
A könyv angolul első ízben 1922-ben jelent meg, és bár a golfkifejezések némelyike mára kikopott a mindennapi használatból, a történetek mit sem veszítettek erejükből. A Wodehouse rajongók velem együtt örvendezhetnek, hiszen kedvenc szerzőjük újabb „arca” válik ismerőssé – remélem a többi golfnovella is kiadásra kerül.
 
A kötetben szereplő novellák:
Fore
Cuthbert visszavát (The Clicking of Cuthbert)
Az asszony ingatag (A Woman Is Only a Woman)
Vegyes hármas A Mixed Threesome)
Megtört szívek (Sundered Hearts)
George Mackintosh gyúgyulása (The Salvation of George Mackintosh)
A golf próba (Ordeal by Golf)
A hosszú pálya (The Long Hole)
Achilles sarka (The Heel of Achilles)
Kemény sport (The Rough Stuff)
A Gowf eljövetele (The Coming of Gowf)
 
A szerző életrajza

Részlet a regényből