Főkép Fél évszázadnyi receptírás után már nem könnyű újat mutatni, Frank Júliának mégis sikerült. A Corvina Kiadó gondozásában megjelent négy kis könyvecske, a Grillparti, a Pizzaparti, a Lángosparti és a Palacsintaparti ízelítőt adnak e közkedvelt ételfajták variációiból. A receptek mindegyike pofonegyszerűen elkészíthető, mégsem hétköznapi.
Ugyan kinek jutna eszébe (Juli nénénken kívül) hogy kaviárt, sört vagy éppen kapribogyót tegyen a palacsintatésztába? Esetleg hallott már valaki a mézes-mákos pitty-puttyról, vagy a grillen sütött paradicsomos tejfölszendvicsről?
 
Felmerült bennem a gyanú, hogy Frank asszonyság sokszor járhatott kollégiumban, mert a receptek némelyike a „vegyél ki mindent, amit a hűtőben találsz, és öntsd a serpenyőbe” elvet követi.
Gyakorlatilag mindegy, hogy milyen hozzávaló van éppen otthon, biztosan készíthető belőle palacsintatöltelék. Kezdő szakácsoknak a könyv igazi kincsesbánya, amely rengeteg inspiráló ötletet és a gyorsan elkészülő ebéd ígéretét kínálja.
 
A könyvek alapvető konyhai igazságokat tárnak fel azon olvasók számára, akik még nem töltöttek túl sok időt a tűzhely mellett.
Például arról, hogy hogyan készül a tökéletes palacsintatészta, milyen fajta húsokat érdemes grillezni, vagy mik a pácolás és a nyílt lángon sütés alapszabályai. Nyilván ezekre a fortélyokra a tapasztaltabb háziasszonyok már régen rájöttek maguktól is, a kezdők viszont sok kudarcot kerülhetnek el, ha követik az útmutatást.
 
Először furcsa, hogy kötés helyett spirálozva vannak a kötetek. Aztán amikor az ember lánya legközelebb fánkdagasztás közben próbálja tésztától ragacsos kézzel lapozgatni a folyton becsukódó Horváth Ilona szakácskönyvet, rögtön megérti. Praktikus ötlet és dicséretes előrelátás – piros pont érte a kiadónak.

A relatíve száraz téma ellenére az ötven-néhány oldalas könyvecskék senkinek sem fogják megfeküdni a gyomrát, akár egy szuszra is el lehet őket olvasni. Sajdik Ferenc kicsit keresetlen, kicsit bumfordi és nagyon szerethető rajzai pedig csak a cseresznye a tejszínhab tetején.