Főkép Lackfi János író, költő, aki felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt ír és költ, mi több, fordít is. ’71-ben született, de fejre szinte kölyök, pedig egyszersmind öt gyermek édesapja.
 
Ezen könyve, melyet a kiadó 4-6 éveseknek ajánl, csurig van játékos, mókás, kedves versikékkel, mondókákkal. Olyanokkal, melyekből messze kiviláglik, hogy emberünk gyakorló apa, aki jól ismeri csemetéi életét, s ráadásul a velük történő mindenféléket ügyesen szedi pár soros versekbe.
 
A Kállai Nagy Kriszta vidám rajzaival illusztrált könyvecskében témakörök szerint jönnek a versek, de nem kell valami nagyon komoly szerkesztési elvre gondolni, Lackfi azt ír, amihez épp kedve van, és ez pont így van jól.

Remekül megférnek itt egymás mellett a különféle témákról szóló versek: az öltözködésről, az évszakokról, a mit szabad és mit nem-ről, mindenféléről, aminek farsangkor öltözni lehet, illetve egy regiment állatról, de azért legfőképp és mindenek felett arról, hogy hogy is él egy kisgyerek, milyenek a mindennapjai, mint lát, miket gondol.
 
És valóban van a könyvnek valami ugrálóház jellege. A versek és a rajzok is úgy lettek összerakva, hogy a szem is szívesen, magától ugrik egyikről a másikra, meg nagyon is el tudom képzelni, ahogy egy sereg gyerek ugrálás közben ezeket a mondókákat kiabálja, és már ettől is mosolyra görbül a szám.
 
S hogy milyenek Lackfi versei? Hát jók. Vannak köztük kevésbé jól sikerültek, de még azok is beleférnek a megteszi kategóriába, méghozzá a tartalmuk miatt, de nagyon sok olyan is van, ami a Weöres Sándor, netán Zelk Zoltán vagy Kányádi Sándor féle klasszikus gyermekversek hagyományait ápolja.

Úgy is mondhatnám, hogy ugrálóházhoz illően mindben ott a ritmus, de sokban a zene is. És vannak pillanatok, amiket a felnőtt, aki felolvassa a gyermeknek, jobban ért majd, és lehet, hogy torkát köszörüli majd utána, és azt hazudja, valami a szemébe ment. Nézzük el neki, ez most nem bűn.
 
Bár Lackfi felnőtteknek írt dolgait, drámáit nem olvastam, azokról nem tudok mit mondani, e versek és az Autósmesék - mai mesemondóktól című antológiában olvasható három remek és mókás meséje alapján úgy tippelek, a szülő, ha jót akar a gyerekének, bátran megveheti bármelyik gyerekkönyvét.