Főkép
Renée Fleming (született: 1959. február 14.) évtizedekkel korábban operaénekesként kezdte pályafutását, és ragyogó szopránjával megérdemelten lett közönség- illetve kritikuskedvenc. Megannyi színpadi főszerep és lemezfelvétel után olyan albummal lepte meg rajongóit, amin rock-pop-jazz számokat énekel.
 
Ez a húzás persze nem teljesen eredeti, effélét már mások is műveltek korábban, azonban úgy érzem, ez a lemez több okból is más, mint hasonszőrű társai (utoljára Cassandra Wilson hasonló korongjáról írtam).
Ötletgazdaként a produkció mögött David Kahne producer áll, aki látta Fleming és Elvis Costello közös fellépését, és ez alapján úgy gondolta, hogy az énekesnő nem csak pár számot, hanem egy egész lemezt is felvehetne hasonló felfogásban. Elképzelése megvalósult, hiszen megjelent a Dark Hope című album.
 
Ami igazi meglepetés (legalábbis számomra), hiszen Fleming a kiválasztott számoknak megfelelő stílusban énekel, ráadásul erre az időre „elfelejtett” szopránként viselkedni. Egyszerűen, kellő közvetlenséggel, nagyon visszafogottan (ahhoz képest, amire egyébként képes a hangjával) állt a mikrofon mögé – a végeredmény pedig egy érzelmekben gazdag, tiszta, meleg, bársonyos hang lett, ami jóval a tőle megszokott szoprán alatt szól(!) – s amit mégis öröm hallgatni.
 
Elsőre zavarba ejtően sokszínű a beválogatott számok listája, hiszen a Muse együttestől egészen Leonard Cohenig terjed a repertoár, de ennek igazából csak örülni lehet, mivel ennek megfelelően Fleming is többféleképpen énekel.
 
Ráadásul felvételkészítés közben elkerülték a szimpla másolás hibáját, mindegyik számot hangszeresen is személyre „szabták”, így azok dupla izgalmat okoznak. Feltéve persze, ha a hallgató ismeri az olyan együtteseket, mint mondjuk a Death Cab for Cutie vagy éppen a Band of Horses. Mondjuk a Jefferson Airplane sem mostanában volt népszerű, miként a Tears for Fears sem ebben az évtizedben uralta a slágerlistát.
 
Úgy véltem, azok vannak többen, akik számára a felsorolt nevek (és ennek megfelelően az eredeti számok) keveset mondanak (számukra komoly segítséget jelent, ha keresgélnek a youtube.com videói között), de tulajdonképpen felesleges bármiféle összehasonlítás, Fleminget pusztán önmagával érdemes összehasonlítani.
 
Az olyan gyöngyszemeket, mint például a lemezindító „Endlessly”, vagy a The Mars Volta átirat, no meg a visszafogott „Mad World”, szóval ezeket biztosan sokat hallgatom majd az elkövetkező hónapokban. Majd kifelejtettem a „Stepping Stone” című számot, amelynél elsőre azt hittem, Shakira állt a mikrofonhoz, pedig dehogy, ez még mindig Fleming, csak kicsit másként.
 
Mindezeken túl még ott van a lemez címe, ami elsőre fura párosítás, másodikra még inkább különös. A Hope (remény) önmagában rendben van, hiszen az ember mindig reménykedik valamiben, de a Dark (sötét) egyáltalán nem illik mellé. Fleming szerint a címválasztás a lemez alapkoncepciójához illik, ami kettős volt.
Úgy érezte, a kiszemelt dalokban két ellentétes nézőpont tükröződik: egyrészt az ifjúi hév és a hatalom elleni lázadás, másrészt egy olyan ember érettebb szemlélete, aki már megtapasztalta az életet.

Tehát mit kell értenünk „sötét remény” alatt? Tudjuk, hogy a remény fényt áraszt, pozitív dolog. A sötétséget ennek az ellentétével társítjuk. Így a „sötét remény” az érettség világszemlélete, olyasvalakié, aki alaposan megismerte már az életet, túl van mindenen. A dühös nemzedék tagjainak a következőt tanácsolja: „Meg kell őrizned a reményt, pozitívnak kell maradnod.”
 
Előadó:
Renée Fleming – ének
 
Közreműködők:
Rusty Anderson – gitár
Nick Valensi – gitár
David Kahne – basszusgitár, billentyűs hangszerek
Will Lee – basszusgitár
Shawn Pelton – dob
Jesse Mills, Cyrus Beroukhin – hegedű
Dov Scheindlin, William Hakim – brácsa
Wendy Sutter – cselló
Alexis Pia Gerlach – cselló
Amelia Ross, Sage Ross, Rachelle Fleming – háttérvokál
Mike Rossi – karmester
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Endlessly (Muse)
2. No One`s Gonna Love You (Band of Horses)
3. Oxygen (Willy Mason)
4. Today (Jefferson Airplane)
5. Intervention (Arcade Fire)
6. With Twilight As My Guide (The Mars Volta)
7. Mad World (Tears for Fears)
8. In Your Eyes (Peter Gabriel)
9. Stepping Stone (Duffy)
10. Soul Meets Body (Death Cab for Cutie)
11. Hallelujah (Leonard Cohen)
 
Diszkográfia:
Donizetti: Rosmonda d`Inghilterra (1994)
Strauss Four Last Songs (1996)
Visions of Love – Mozart Arias (1996)
Schubert Lieder (1997)
Signatures Opera arias By Mozart, Verdi, Britten, Strauss, w. Georg Solti, (1997)
Elijah (Mendelssohn) (1997)
The Beautiful Voice (998)
I Want Magic American Opera Arias (1998)
Star Crossed Lovers Duets with Plácido Domingo (1999)
Strauss Heroines (1999)
Requiem (Verdi) with Andrea Bocelli, Olga Borodina and Ildebrando D`Arcangelo, conducted by Valery Gergiev (2001)
Renée Fleming (2001)
Night Songs Lieder by Debussy, Fauré, Marx, Strauss, Rachmaninov (2001)
Bel Canto Arias by Donizetti, Bellini, Rossini (2002)
Under the Stars Broadway Duets with Bryn Terfel (2003)
By Request (2003)
Handel Arias (2003/2004)
Requiem (Verdi) (2004)
Haunted Heart (2005)
Sacred Songs (2005)
Homage – The Age of the Diva (2006)
Four Last Songs by Richard Strauss (2008)
Verismo – Arias of Puccini, Mascagni, Cilea, Giordano, Leoncavallo (2009)
Dark Hope (2010)