FőképNem tudom, tetszenek-e még emlékezni múlt hét pénteki napjára. Igen, akkor egy rendes kis esőmennyiséget kapott a város és a fesztivál helyszíne is. Ennek eredményeként homokos tengerpartra emlékeztető borítást kapott a Nagyszínpad előtti küzdőtér, valamint számos egyéb sárral borított terület került hasonló megoldással vízmentesítésre.
A közönség élvezi is a homokot, nagyon sokan mezitláb álldogálják, ugrálják, táncolják végig a koncerteket. Sajnos ennek a megoldásnak van egy szagos hátulütője, a homokkal kezelt területek alól ugyanis elég kellemetlen rothadásszag árad. Dehát nincs mit tenni, inkább legyen büdös, mint mocsár.

Ha már Nagyszínpad, akkor mindenképpen szót kell ejteni egy nagy közösségi össztáncról, melyet bárki el tud sajátítani és begyakorolni otthonában, hiszen a lépéseket és az egyéb műveleteket felpakolták a szervezők a netre.
Tegnap a Ska-p beállása után meg is érkezett a műsort promotálni húsz-harminc fiatal, akik remek kis showműsort csináltak nekünk röpke tíz perc erejéig. A legjobb az egészben az volt, hogy a zenekar színpadon lévő tagjai is beszálltak az össztáncba. Ők fent a színpadon, a többiek pedig előtte ropták.

Gwar
Remek kis metálzenével indult a szerdai nap. A Gwar nevű amerikai banda jött lezúzni - vagy inkább feldarabolni és vérrel összespriccelni - a nagyérdeműt.
A zenekar létezése óta a tagok maszkokba és egyéb kiegészítőkbe öltözve, borzalmas szörnyekként lépnek a közönség elé. Ezen kívül számos segítőjük akad, akik közül páran szintén szörnyeknek, zombinak és hasonló, nem túl csinos kreatúráknak vannak maszkírozva, páran pedig hatalmas láncfűrészekkel felfegyverkezve aprítják fel őket a nóták alatt. A kar, láb, fej nélküli testekből pedig természetesen sugárban ömik a vér - voltaképpen színezett víz - a hallgatóságra.

Egyébként a banda zenéje meg nagyon jó kis heavy metal. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a figurák vagy a zene viszi inkább a prímet és úgy gondolom, hogy talán először cd-n kell őket meghallgatni, a látvány ráér utána is.

The Toy Dolls
A metal után a punké lett a főszerep, az angol The Toy Dolls prezentálásában. Azt hiszem, nyugodtan lehet legendaként számon tartani ezt a háromfős csapatot, akik rendkívül vidám és már-már játékos előadásmódjukkal lopják be magukat a közönség szívébe.
Szép szürke öltönyben, hetyke piros kis nyakkendőben lépetek színpadra a "fiúk", de természetesen egy idő után lekerült róluk a zakó, amely alatt egy csíkos ujjatlan ing lapult.

Aztán persze elhagyták ezt is, és ahogy az lenni szokott, félmeztelenül fejezték be a koncertjüket. Persze megénekeltették a közönséget és pár klasszikus zeneszerző munkáját is eljátszották, amúgy punkosan.

Ska-p
A punk után jött egy kis ska, szerintem a műfaj koronázatlan spanyol királyaitól. Ahogy vártam, most is fergeteges produkciót láthattunk és hallhattunk, egy amolyan "best of Ska-p" formában.
Iszonytató lendület és energia áradt felénk a színpadról, amely szinte mindenkit urgálásra és táncolásra késztetett, pedig iszonyatos volt még ekkor is a hőség. A legnagyobb mókamester persze megint a trombitás fickó volt, aki szokás szerint össze-vissza mászkált a színpadon, alig tudott egy helyben megmaradni.

Igen, megint az a bizonyos skótszoknya volt rajta és igen, megint nem vett fel hozzá alsógatyát. És igen, a koncert végén meg is mutatta megint, hogy nincs rajta alsó.

A spanyolok után otthagytam a Nagyszínpadot és az MTV Headbanger felé vettem az irányt, ahol az Ill Ninó produkcióját próbáltam meg becserkészni. Nos, nekem mélységes csalódás volt a koncert. És nem a zenekar miatt.
A hangosítás már megint pocsékul sikerült. A két dobszerkót - merthogy ők kettőt használnak - még normálisan lehetett hallani, de a szólógitár, a basszusgitár és az ének valami olyan nyúlós masszává állt össze, hogy az ötödik nóta után kifordultam a sátorból, mondván hogy ez már fizikai fájdalmat okoz.

Hosszasabb barangolás után gondoltam majd a Bad Religion-nel kárpótolom magam, de oda meg csak pajszerral felszerelkezve lehetett bejutni, ráadásul ez a koncert sem szólt úgy, hogy élvezhető legyen.
Komolyan el kéne gondolkodni azon, hogy a sátrakat szanálni kellene és ismét szabad téren kellene tartani a koncerteket, mert alig van zenekar és hangmérnök, aki úrrá tud lenni ezen az anomálián.

Így kissé csalódva és nem kissé idegesen vágtam neki barátommal az éjszaka hátralévő részének, de az már egy másik történet...