FőképMivel is kezdjem? Talán azzal, hogy - csakúgy, mint tavaly - most is rengeteg idegen ajkú fiatal érkezett Budapestre, csak és kizárólag a Sziget miatt.
Valamelyik Szigetes sajtótájékoztatón Gerendai Károly fő-fő szervező azt modta, hogy Puskás Öcsi után a legismertebb magyar "brand" külhonban a Sziget.

Azt hiszem, ez valahol minden honfitársunk számára okot adhat a büszkeségre, hogy igen, megint letettünk valamint a földgolyó asztalára, amiben mi vagyunk a legjobbak. Én legalábbis büszke vagyok arra, hogy ez a multikulti cucc itt van, a miénk, minden nyűgjével és bajával együtt.
Mert persze vannak honfitársaink közt olyanok, akik ennek a ténynek nemhogy örülni nem tudnak, de egyenesen gyűlölik az eseményt. Kíváncsi vagyok, saját magukat szeretik-e egy kicsikét is egyátalán? Szerintem nem. Mindegy, ez legyen az ő bajuk, mi örüljünk annak, hogy itt lehetünk ismét, és egy hetet csak és kizárólag az önfeledt szórakozásnak szentelhetünk.

No, nézzük itt mindjárt az elején, mik is változtak tavalyhoz képest. Mint az már a szervezők részéről publikálva lett, nagyon sokkal több pénzből nem tudtak idén gazdálkodni és persze az a fránya gazdasági válság még mindig itt van és érezteti negatív hatását. De ettől függetlenül persze megpróbálják idén is legjobbat kihozni a lehetőségeikből.

Kicsi változás, hogy átalakultak a zuhanyzók. Eddig konténerekben lehetett fürdőzni, melegvíz meg csak szökőévenként volt. Most csak és kizárólag a Szigetre fejlesztett, hodály méretű sátrakban ejthetük meg alapvető higiéniai szükségleteink kielégítését.

Egyrészt így ugyanakkora helyen jóval több zuhanyzó fér el, másrészt mintha gyorsabban is pörögnének az emberek odabent és még szellősebb is a sátor, mint a konténerek. Jah, és van melegvíz!!!
Ez mondjuk nagyban köszönhető annak, hogy nem hideg és melegvízcsapokkal szerelve jöttek a zuhanyrózsák, hanem "push it" gombocskát kell nyomogatni, ezáltal olyan fél percig áramlik ránk a víz. Utána lehet nyomni megint a gombot.

Nekem nagyon tetszik ez a megoldás, ráadásul szerintem mintha egy kicsivel nagyobbak is lennének a kabinok. Így kényelmesen lehet bennük akár tornázni is. Nade ki az az elborult elme, aki tornázni járna a zuhanyzóba?

Ma reggel (kedd) önfeledt németajkú fiatalokkal volt szerencsém itt összefutni, akik egy eléggé mocskosszájú angol kocsma/matróz dalt üvöltve fürödtek, majd a refrénnél elkezdték csapdosni a kabinok falát, illetve döngették a vaslemez padlót.
Én meg csak mosolyogtam kis magányomban a vízsugarak alatt és arra gondoltam: Igen, erre a feelingre vártam egy évig - és megérte várni.

A másik, ám annál szembetűnőbb változás az illemhelyeket érinti. Egyrészt a fent említett Gerendai Károly fő-fő szervező a vasárnapi sajtóbejáráson már említette, több WC-t sikerült elhelyezniük a területen. Ezeket azonban megpróbálták koncentrálni és nem szétszórni össze-vissza a fesztivál területén.
Hát, ezzel azt hiszem, okoztak egy kis problémát, mivel néha úgy kell illemhelyet vadászni. Simán előfordulhat, hogy a nagy tömegben 5-10 percet is gyalogolnia kell az embernek, mire könnyíteni tud magán.

Egyébként történtek már intézkedések ennek az állapotnak a mérséklésére. Legeklatánsabb példa erre, hogy a Sziget egyik fő keresztútjánál - ahol eddig remek kis konténerwc-k sorokoztak -, most nem találunk illemhelyeket. Tegnap azonban hirtelen vagy 20-30 Toi-toi jelent meg a Blues Kocsma magasságában. Azt hiszem, ezt a wc dolgot jövőre jobban át kell majd gondolni.

Mielőtt rátérnék a koncertekre, gyorsan fussunk végig egy-két üde színfolton, amelyek véleményem szerint kellemes pluszt adnak a felsztiválnak.
Mindjárt ahogy beérkezünk a Szigetre, belefuthatunk egy embermagásságú homokkupacba a fák alatt, ahol három-négy lelkes homokszobrász dolgozik immáron második napja egy remek képzőművészeti alkotáson, amelynek témája a víz.

Merthogy a Szigeten az egyik fő kísérőtéma a H2O. A homokkupacból szép lassan kezd kialakulni egy fürdőszoba, illetve vízanya és vízapa is lassacskán alakot ölt. Gyanítom, egész héten csinosítani fogják a művészek a dombot, mindenféleképpen éredemes napi öt-tíz percet rászánni arra, hogy lecsekkoljuk, hogy is áll a nagy mű.

Egy másik kis színes érdekesség a Barkas-ban nyomuló DJ. A dolog viszonylag egyszerű, lecsapta egy Barkács vezetőfülkéjét, beledobott egy-két lemezjátszót, feldobta az egészet egy saját erőforrással rendelkező guruló alvázra, és a figura ezzel járja a Szigetet és tolja a nótákat. Megmosolyogtató a dolog.

Kispál és a Borz - augusztus 9.
Nos, mint azt már tudjuk egy ideje, a Kispál és a Borz befejezte ténykedését huszonhárom dolgos esztendő után, és a Szigeten búcsúzott tőlünk, a nagyérdeműtől. Azt kell mondjam, minden szempontból méltó búcsú szem és fültanúja lehetett az, aki vette a fáradságot és a "mínusz egyedik" napon kilátogatott a fesztiválra.
Csaknem három órát játszottak a srácok, amely műsor során minden meghatározó nóta terírtékre került. Számos vendéget, illetve volt zenekari tagot láthattunk a világot jelentő deszkákon.

Lovasi és kis csapata pedig rendkívüli felszabadultsággal tette a dolgát. Gondolom, miután a vég kérdése eldőlt náluk, egy nagy kő (vagy síndarab) le is eshetett a szívükről, és ez adott nekik egy olyan plusz töltést, ami már régen nem volt látható a fellépéseiken. Arra azért kíváncsi vagyok - csak, hogy a rossz májam elővegyem -, vajon mikor fognak egy-két koncert erejéig ismét összeállni.

Eszembe jutottál - főhajtás Cseh Tamás előtt - augusztus 10.
Megmondom őszintén, hogy nem nagyon rajongok a reggae zenéért, így a keddi napon a Cseh Tamásra emlékező sokezrek népes táborát gyarapítottam. Na, az sem igaz, hogy annyira nagyon otthon vagyok Cseh Tamás művészetében, de azért számos dalát volt szerencsém az elmúlt lassan négy évtizedem alatt hallani.

A megemlékezés koncepciója viszonylag egyszerű sémát követett: minden fellépő feldolgozott egy Cseh Tamás számot és mellette eljátszhatott két sajátot.
A magyar könnyűzenei élet számos meghatározó alakja gondolta úgy, hogy részt vesz ezen a koncerten, így olyan előadóknak és zenekaroknak örvendhettünk mint a Quimby, a PASO, a Csík Zenekar, Legát Tibor (Kézi Chopin), Besh O Drom, Napra, Péterfy Bori & The Love Band, Lovasi András, Balaton, Palya Bea.

A népes zenésztábornak köszönhetően mintegy öt órás monstre koncertet kaptunk. Az általánosságban elmondható minden fellépőről, hogy nagyon jól tudták a saját műfajukra átültetni Cseh Tamás dalait.
Ez szerintem különösen igaz volt Legát Tiborra, a Quimbyre és a Balatonra. Aki nem tudta, hogy adott előadónak melyek a saját számai, az nem tudta megmondani, hogy most voltaképpen mit is hall.

Az egyetlen nekem picit kilógó a sorból a Besh O Drom volt. Valahogy nem sikerült neik eléggé népzenésre venni a figurát és hiába a megszokott hangszerek és hangzásuk, mégsem azt hozták, amit vártam.

A kellemes, néhol melankólikus melódiák után, frissen és üdén futunk neki a szerdai napnak, amely igen erősen a ska és a punk jegyében zajlik majd.