Főkép Három világvallás alapkérdései
 
Vannak kérdések, amelyeket meglett felnőtt már nem tesz fel, és ezekre válaszok, amelyeket bölcs öregként nemigen ildomos firtatni. A főbb tudományágak alaptéziseivel jó esetben még korai életkorunkban megismerkedünk, bizonyos dolgokat egy bizonyos életkorban már tudottnak vélünk.
 
Problémák csak akkor merülnek fel, amikor a szívünknek legdrágább csemeténk szeme nyílik fel a világra, és bizony minden érdekli, mindenre rácsodálkozik. Nincs kertelés, egyenes, egyértelmű állásfoglalást vár tőlünk a legkülönfélébb kérdéskörökben.
Ekkor jön számunkra a meglepetés, miszerint „te jó ég” az alapvető dolgokkal sem vagyunk egészen tisztában, egyetlen egy válaszunkat sem érezzük sziklaszilárdnak, megbízhatónak.
 
Az ilyen szorongásainkra, és gyermekeink a fentiekhez hasonlatos információéhségére kínál megoldást a fiatalok számára készült ismeretterjesztő könyvek egész sora számos témában a biológiától, a történelmen át, egészen a különféle művészeti ágakig.
Ezen műfaj képviselője a Móra Könyvkiadó idei könyvfesztiválra megjelentetett Isten, Jahve, Allah című könyve is, amely az egyistenhívőket tömörítő három világvallás, a keresztény, zsidó, muzulmán hitélet főbb eszmerendszerét, szimbolikáját, gyakorlatát mutatja be.
 
Nem csupán egy enciklopédiával, egyszerű leírások fűzérével van dolgunk. A három vallás jellegzetességei, mozgatórugói egyszerű kérdések és válaszok formájában összehasonlításra kerülnek, azaz az egyes elméleti és gyakorlati pilléreket három nézőpontból is prezentálják a francia szerzők.

Tulajdonképpen ez a kötet legfőbb erénye, és egyben megkülönböztető jegye a hasonló témájú könyvekkel szemben. Párhuzamba állítja a vallások gyakorlatát, feltárja az esetleges ellentétek okait, ugyanakkor rámutat a közös gyökerekre is; egységes, átfogó látásmódot biztosítva ismerteti az egyazon Isten teremtő személyéhez kapcsolódó három hitvilágot.
 
Mivel célcsoportja elsősorban a fiatalokat foglalja magába, így az alapfogalmakat egyszerű nyelvezeten, világos, érhető módon ismerteti. Ugyanakkor nekünk, felnőtteknek is lehetővé teszi, hogy szégyenkezés nélkül nézünk utána megannyi ködbe vesző fogalomnak.
 
Segítségével egyértelmű magyarázatot kapunk például az izraelita, zsidó, héber kifejezések, csakúgy, mint az iszlám, muzulmán, iszlamista szavak közti különbségre. Megtudhatjuk, miért nem ejthető ki Isten neve a zsidók számára, és mit is jelent a Teremtő a muzulmánoknak és mit a keresztényeknek.
Ismerteti, melyek a legfőbb zsidó, muzulmán és keresztény ünnepek, és miért írnak napjaink naptárjai Izraelben 5771-et, Magyarországon 2010-et, és Iránban pedig 1432-et. Érintőleges magyarázatot kapunk továbbá a keresztény egyházszakadásra, és az iszlám világ megosztottságára is.

Az Isten, Jahve, Allah nem törekszik a teljességre. A Talmud, a hittan órákat látogató kisdiákok, a Korán iskola buzgó, fiatal növendékei minden valószínűséggel már kora gyermekkorban átfogóbb tudással rendelkeznek saját vallásuk tekintetében, mint a jelen könyv által az egyes vallásokkal kapcsolatban közvetített információanyag.
 
Egy részről a könyv sokkal inkább a vallási tekintetben kevésbé tájékozott, esetlegesen nem gyakorló hívőket, és az érdeklődő, szó szoros értelmében laikus nem hívőket szólítja meg, ugyanakkor pontosan a fent említett összehasonlítások okán kimondott célja azon gondolat elfogadtatása, miszerint bár az egyes vallási gyakorlatok, hagyományok bizonyos tekintetben különböznek egymástól, a lényeg mégis az egy, és oszthatatlan felsőbbrendű erő kölcsönös elismerésében rejlik.

Az Isten, Jahve, Allah a zsidó, keresztény, muzulmán vallások közötti különbségek és párhuzamok felvázolásán keresztül a másság elfogadására, a kölcsönös toleranciára buzdít; segít továbbá a saját vallásukat jól ismerőknek abban, hogy a rokonhitekben való elmélyüléshez megfelelő kiindulópontra leljenek.

Itt jegyezném meg, hogy a könyv által kínált megközelítés egyértelműen egy olyan anyaország hatását sugallja, amelyben sokféle vallás képviselői, és számos nem hívő éldegél egymás mellett, és ahol a világon talán legtökéletesebb módon valósul meg az állam és az egyház szétválasztása.
Ily módon a vallási okítás Franciaországban nem része az állami tananyagnak. Az ez irányú képzés az egyházak, vallási közösségek, családok magánügye.

Ennek megfelelően talán sehol máshol Európában nem mutatkozik nagyobb igény a komparatív szakirodalomra e területen. Feltehetőleg pontosan ennek köszönhető a kötet szerzőinek azon feltételezése is, hogy az egyes vallások gyakorlói a másik hitének alapjaival sem lehetnek, és, amint azt a gyermekek körében végzett felmérésük mutatja, nincsenek is tisztában.

A könyv magyar kiadását Kalmár István a bibliai alakokat kifejező módon megidéző, sok helyütt humoros, művészi illusztrációi teszik teljessé. A kötet kivitelezése, tördelése igényes, figyelemfelkeltő, mindamellett praktikuságával hozzájárul a szöveg áttekinthetőségéhez, könnyű követhetőségéhez.

Befejezésként még egy kis önálló kezdeményezésre is lehetőségünk nyílik: saját naptárunkban jegyezhetjük fel családunk, barátaink és ismerőseink számára sokat jelentő ünnepek aktuális időpontját, célját, jelentését.