Főkép Jonathan Emmett mese-sorozatának főszereplője egy vakondok, akinek nincs sok köze a jól ismert csehszlovák mesehőshöz, és akiről két másik kötetben (Ide nekem a Holdat!, Téli varázslat) is olvashatunk.
 
A legszebb ajándék a barátságról szól. Egy csúf esős őszi napon játszódik a történet, amikor is Vakondok úgy dönt, ha esik, ha fúj, ő bizony meglátogatja Nyuszit, méghozzá nem a felszínen, ahol bőrig ázna, hanem szépen járatot váj barátja vackához.
Útközben két másik barátja, Mókus és Süni is csatlakozik a földalatti kalandhoz. Nyuszi pedig, aki megfázott és napok óta nyomja az ágyat, nagyon megörül nekik, meg annak, hogy ilyen figyelmes barátai vannak.
 
A kedves kis történetet Vanessa Cabban egész oldalas illusztrációi díszítik. A finom, természetes színek és formák, az állatok aranyos, mégsem túlzásba vitt, csak egészen picit emberszerű ábrázolása, a képekbe szőtt humor és báj miatt élmény ezeket a képeket nézegetni.

Nagy erénye az egész könyvnek a minden részletében jelenlévő visszafogottság. Ennek köszönhetően a felolvasó szülő nem érzi úgy, hogy ömlengős, gejl, a valós élettől idegen hülyeséggel tömi csemetéje fejét, a gyerekek pedig a szerethető figurák mellé kapnak valami tartalmat is, ami „nem több”, mint hogy a barátság és a figyelmesség fontos és jó dolog, viszont ez olyan alap igazság, amire érdemes egész életünkben emlékezni.
 
De talán még többet elárul a könyv jóságáról, hogy a két és fél éves fiam, pár nappal azután, hogy először felolvastam neki, maga hozta oda és nyomta a kezembe, hogy szeretné újra hallani.