Főkép A Viharsziget újrakiadásával közel egy időben jelent meg a soron következő Dennis Lehane kötet, ami alapján ismét az mondom, hogy ez az ember még mindig hihetetlen érzékkel képes bonyolítani a cselekményt.
 
A hozzám hasonlóan szerencsés olvasó immáron harmadik alkalommal találkozik a Kenzie-Gennaro párossal, akik a történet elején éppen semmittevésnek álcázott gyászolással próbálják feldolgozni legutolsó, túlságosan is személyessé váló ügyüket. Inkább kevesebb, mint több sikerrel, de az mindenestre biztos, hogy cseppet sem kíváncsiak a külvilágra.
 
Az amerikai magánnyomozók fura figurák. Nem azért, mert sötétben turkálnak, és a látottak általában cinikussá teszik őket, inkább arra gondolok, hogy nem terveznek hosszú távra, és gyakorlatilag az egyik ügyről a másikra élnek.
Munkájuk eredménye nem teszi lehetővé nyugdíjalap létrehozását, de idővel annyira létükké válik ez a munka, hogy eszükbe sem jut a pályamódosítás. Kicsit olyanok, mint a szamurájok, hiszen ragaszkodnak saját erkölcsi normáikhoz. További közös jellemzőjük, hogy egyik csoport sem szereti, ha erőszakosan lépnek fel velük szemben.
 
Legalábbis az eddig olvasott könyvek alapján ez a kép alakult ki bennem...
 
Angie Gennaro és Patrick Kenzie jellemző képviselői a magánnyomozóknak, ezért amikor elrabolják őket, hogy találkozzanak a különc milliomossal, aki megbízást kíván a nyakukba akasztani (eltűnt lánykája után küldené őket) – nos finoman fogalmazva sem lelkesednek az ötletért.
Ám végighallgatva a sztorit Angie, aki nemrégiben vesztette el a férjét úgy dönt, hogy van némi lelki közösség közte és az aggódó apa között - és ettől kezdve nincs visszaút...
 
Bár a fő csavarra kivételesen már a könyv felénél rájöttem, a Megszentelt életek ennek ellenére letehetetlennek bizonyult. Természetesen ismét felbukkan benne a hőseinket segítő Bubba, aki ezúttal sem finomkodik – de szerintem őt éppen ezért szeretjük.
 
Érdekes, mennyire alkalmas a gyászba borult emberek életkedvének előcsalogatására a személyük ellen irányuló fenyegetés. Legalábbis a bánatos kettős a múlt feletti merengés helyett kénytelen a jelenre összpontosítani, hiszen ahogy telnek a napok, egyre többen kívánják a halálukat, vagy legalábbis a kutatást befejezését.
 
A Megszentelt életek kellőképpen véres (bár messze elmarad Hammett Véres aratásától), de erkölcsi ítélettől nem mentes (a túlzottan nagy vagyon ártalmas a jellemre), fordulatos krimi. Ezért aztán nem meglepő, ha szeretném minél előbb kézbe venni a páros további kalandjait – persze magyarul.
 
Részlet a regényből