FőképRemélem az évek múltával elmondhatjuk majd, a Sony Világzene itthonról sorozata minden esztendőben a megjelent zenék legjavát válogatta össze, s egyfajta irányjelzőként vezette a műfaj iránt érdeklőket az arra érdemes előadók és lemezek felé.
Egyelőre ott tartunk, hogy itt a kettes sorszámmal ellátott válogatás, ami nem csak a tavalyi, 2009-es esztendőből merít (2005-ös felvételeket is hallhatunk a korongon), hanem továbbra is meglepően tágan értelmezi a világzene fogalmát.

Egyszóval ha a piaci viszonyok is úgy akarják, akkor hagyományteremtésnek vagyunk szem- és fültanúi...
 
A hagyománytisztelet például tetten érhető a nyitó számban is, ami önmagában jó, de szerintem elhibázott lépés volt albumnyitónak megtenni (a tavalyi első sem volt ideális választás), mivel hangulatából eredően inkább egyfajta merengő-szomorkás dal, vagyis nem pörgeti fel a hallgatót.

Palya Bea egyébként már az előző albumra felkerült „Hoppá” című szerzeményében is felhasznált némi keleties-arabos dallamot, ezúttal tovább ment, hiszen a „Szép szemű szerető” az elejétől a végéig háremhangulatot áraszt, vagyis az egzotikumon kívül megvan benne az a meghittség, ami illik egy szerelmes nő vallomásához, vágyódásához. Visszafogott, korrekt – csak inkább a lemez közepére tettem volna. Az előadás egyébként hibátlan, mind az éneket, mind a hangszerelést tekintve.
 
Szerencsére Szirtes Edina Mókus másodikként (Botlás) nem csupán a tempót pörgeti fel, hanem a manapság nélkülözhetetlen életörömmel is megajándékozza a hallgatót.
 
A következő szerzemény felfogását tekintve a modernista szemléletben fogant, miszerint a népzene nem megváltoztathatatlan valami, amelyet csakis a hagyományok szellemében szabad előadni, hanem bátran vegyíthető elektromos hangszerekkel és mondjuk a pop dallamvilágával. Ezen persze lehet vitatkozni, de ettől még a „Madárka” tetszetős hallgatnivaló.
 
Kontrasztként a Muzsikás együttes megmutatja, hogy is kell manapság magyar népzenét játszani – egyszerűen zseniális, amit ezen a koncertfelvételen művelnek. Szinte kedve támad az embernek táncházba sietni...
 
A Kerekes Band a két évvel ezelőtti nagy slágerével (Ethno Funk) szerepel a válogatáson, ami egyfajta crossover zene, ahol elektromos és autentikus hangszerek békésen megférnek egymás mellett, hogy valami egyedit, semmire sem hasonlítót hozzanak létre.
 
A „Somogyindia” szintén valahol a két világ határán mozog (hagyomány és modernség), a három énekesnőt (Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ágnes) kísérő zene pedig egyszerre régi és új – ez is megérdemelten lett sláger.
 
De nem folytatom a boncolgatást, hiszen gyakorlatilag nincs gyenge vagy kakukktojás jellegű felvétel a lemezen. Ez mindenképpen biztató, hiszen ezek szerint a hazai népzenei/world music mezőny már van annyira népes/tehetséges/változatos, hogy gond nélkül összehozzon egy ilyen válogatást.
 
A magyar mellett görög, klezmer, reggae, délszláv dallamok is felcsendülnek, valamint a záró „Firkinful Of Best” révén némi ír vidulást is kapunk. Ez utóbbi – köszönhetően a punkos tempónak – sokkal pergőbb, mint bármely, általam korábban hallott feldolgozás, egyszóval ideális befejezés.
 
Remélem lesz harmadik és negyedik lemez is, sőt, szerintem lassan ideje DVD korong kiadásának - koncertfelvételekkel meg klipekkel.
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Palya Bea: Szép szemű szerető
2. Szirtes Edina Mókus: Botlás
3. Holdviola: Madárka
4. Muzsikás: Békási táncdallamok (koncertfelvétel)
5. Kerekes Band: Ethno Funk
6. Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ágnes: Somogyindia
7. Besh O Drom: Ayelet Chen
8. Balkan Fanatik feat. Prophet and Janga: Ha te tudnád / Love Gone Wrong
9. Budapest Klezmer Band: Tartar Dance
10. Anselmo Crew: In a Worstcase Scenario
11. Szalóki Ági: A csizmámon nincsen ták
12. Söndörgő Együttes feat Ferus Mustafov: Dada Sali (koncertfelvétel)
13. Balogh Kálmán & The Gipsy Cimbalom Band: Ördög bújt a botomba
14. Firkin: Firkinful Of Best
 
Diszkográfia:Világzene itthonról (2009)
Világzene itthonról 2 (2010)