FőképDoctor John Bull neve nem forog közszájon idehaza, hacsak nem a John Bull Pubok törzsvendégeinek körében, pedig az Erzsébet-kori angol komponista a holland Jan Pieterszoon Sweelinck, az olasz Girolamo Frescobaldi, valamint Bull honfitársa, az elsősorban egyházi kórusműveiről ismert Willam Byrd mellett a 17. század elejének leghíresebb és legkiválóbb billentyűs hangszeres zeneszerzője volt.
 
Bull szerzeményeinek jelentős része elveszett, amikor 1613-ban a zeneszerző – valószínűleg házasságtörés vádja miatt – menekülni volt kénytelen hazájából, de billentyűs muzsikájának kéziratban megőrzött darabjait a 19. századi Fitzwilliam Virginal Bookban gyűjtötték össze számos más Erzsébet és Jakab korabeli zeneszerző (többek között Giles Farnaby, Peter Philips, Thomas Morley és William Byrd) darabjaival egyetemben.
 
Peter Philips és mindenekelőtt a komponisták nemzedékeinek „egyenes ági” közvetítésével Johann Sebastian Bachra is ható Jan Peterszoon Sweelinck volt az, akinek Bull a legtöbbet köszönhette zeneszerzőként.
Bull, aki – akárcsak kortársa, a neves drámaíró, Christopher Marlowe – vélhetően őfelsége I. Erzsébet szolgálatának kémeként már korábban is járt a kontinensen, Sweelincktől tanulta el a fantázia-komponálás és az ellenpont mesterfogásait.
 
A reneszánsz-barokk kontrapunktnak (melynek legkiválóbb művelője, Johann Sebastian Bach közvetve vagy közvetlenül sokat tanult a Sweelinck köréhez tartózó elődöktől,) a gyakorlatban is zsenialitásról árulkodón alkalmazott ismerete a „Fantasia X”-ben és mindenekelőtt a talán kétes szerzőségű, ám vitathatatlanul mesteri „Canon in subdiapente, two parts in one with a running base ad placitum”-ban mutatkozik meg leginkább.

Ám Bullt elsősorban virtuozitása jellemezte, melynek eklatáns példájaként a már említett Fitzwilliam Virginal Bookban szereplő „The King’s Hunt” kettős variációja említhető.
 
Jellegzetesen angol viszont a két „In nomine”, amely John Taverner Missa Gloria tibi Trinitas című művének egyik passzusából eredeztethető, az albumon szereplő „In Nomine IX” pedig szokatlan, 11/4-es üteme miatt önmagában is figyelemre méltó.
Ugyanakkor a nem angol eredetű, Angliában mégis gyakori pavan és galliard-ok közül különösen a „Queen Elizabeth’s Chromatic Pavan and Gaillard” emelkedik ki elmerengő, titokzatos karaktere miatt.
 
Bob van Asperen játéka minden tekintetben méltó Bull szerzeményeihez. Gustav Leonhardt tanítványa, aki ma az amsterdami Sweelinck Konzervatórium csembaló és continuo professzora, és így a zenetudós elméleti megalapozottságát és a valódi művészi lelkület érzékenységét egyaránt magáénak mondhatja, feledhetetlen élményt nyújt Bull-albumának csodás tökéletességével és finomságaival.
 
Előadó:
Bob van Asperen
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. In Nomine IX
2. The King’s Hunt
3-4. Queen Elizabeth’s Chromatic Pavan and Gaillard
5. Dutch Dance
6. Fantasia XII
7-8. Fantastic Pavan and Galiarda
9. In Nomine XII
10. Gemain’s Alman
11. Fantasia X
12. Canon in subdiapente, two parts in one with a running base ad placitum
13. A Gigge, Doctor Bulls My Selfe