Főkép A tények: a nyugat-afrikai Sierra Leonéban 1991 és 2001 között dúló polgárháborúban, amelyben gyermekkorú „katonák” is harcoltak, hivatalos adatok szerint ötvenezer ember halt meg, és több tízezerre tehető azok száma, akik arra kényszerültek, hogy elhagyják hazájukat. A vérengzéseknek az ENSZ-csapatok bevonulása vetett véget.
 
A következmény: a menekültek között volt néhány zenész is, akik Guineában, a nekik és sorstársaik számára kialakított táborban természetesen folytatták azt a tevékenységet, amihez a legjobban értettek: együttest alapítottak, és először csak a maguk szórakoztatására, majd a tábor többi lakója előtt zenélni kezdtek.
A furcsa zenekarnak híre ment; felfigyelt rá többek között két producer, Steve Bing és Shelley Lazar is, akik eleve azért mentek a térségbe, hogy valamilyen módon, filmes eszközökkel dokumentálják a történteket, kiderítsék a polgárháború okait, bemutassák annak okozatait.
 
A két filmes - miután megismerték a menekülttáborban muzsikáló zenekart - úgy döntött, hogy ezeket az embereket állítják a film középpontjába, az ő sorsuk bemutatásával dolgozzák fel a témát.
Vállalkozásukhoz olyan neves személyiségeket sikerült megnyerni támogatóként, mint a Rolling Stonesból ismert Keith Richards, az ex-Beatle Paul McCartney és Angelina Jolie. A Sierra Leone’s Refugee All Stars című dokumentumfilm 2005-ben készült el; több jeles rendezvényen, filmes fesztiválon bemutatták, számos elismerésben részesült.
 
A film sikerén felbuzdulva a producerek lehetővé tették a zenekar számára, hogy 2006-ban elkészítse első stúdióalbumát. A Living Like a Refugee című album sikeres lett, a zenészek a world music, vagyis afrikai zene kedvelői körében híressé váltak.
A zenei anyaggal újabb támogatókat szereztek maguknak – köztük volt például az Aerosmith legénysége is.

Steve Tyler és csapata annyira megkedvelte az afrikai muzsikusokat, hogy legközelebb már közösen vonultak stúdióba, és együtt vették fel az Instant Karma: The Amnesty International Campaign to Save Darfur albumon szereplő „In The Name Of Love: Africa Celebrates U2” című dalt.
Innen már valóban csak egy lépést kellett megtenni ahhoz, hogy a zenekar egyik dala bekerüljön a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült Véres gyémánt című film betétdalai közé.
 
Az egész olyan volt, akár egy tündérmese: a zenekar iránt megnőtt az érdeklődés, így a világ számos pontján, több neves rendezvényen felléphetett – és már nem csak azokon, amelyek vitathatatlanul politikai célzattal szerveződtek.
 
2010 márciusában aztán elkészült a csapat második albuma, a Rise & Shine, az anyag, amely a kifejezetten afrikai jellegű zenék, nyugati világ által karibi eredetűnek tartott calypso, és a jamaicai reggae sajátos egyvelege.

Az első dal, a „Muloma” úgy indul, hogy egy pillanatig olyan érzésünk támadhat, hogy egy afrikai kis faluba, vagy esetleg egy menekülttáborba csöppentünk. A dobos, autentikus effektekkel telepakolt intrót követően zenélni kezd a csapat, és előad egy olyan dalt, amely dallamvezetését, hangulatát tekintve akár a napfürdőzésről, az élet örömeiről is szólhatna.

A trükk azonban itt is az, mint például Bob Marley dalainál: aki nem érti a reggae királyának speciális, nem is angol, inkább jamaicai-angol nyelvét, sok esetben azt hiheti, hogy valami vidám dologról énekel, ezzel szemben a „War”, a „Zimbabwe”, vagy az „Africa Unite”, de még a rádióbarátnak nevezett „Buffalo Soldier” is komoly politikai tartalmú szöveggel rendelkezik.
Arra, hogy ebben az esetben, a valamilyen afrikai nyelven előadott „Muloma” című dalnál is ilyesmiről lehet szó, az angol nyelvű alcím utal: „Let Us Be United” (Egyesüljünk).
 
A második dal, a „Global Threat” (ez kislemez formájában is megjelent; a zenekar és a lemezkiadó a kiadvány teljes bevételét a haiti földrengés károsultjainak megsegítésére ajánlotta fel) tipikus reggae – olyan, mintha Bob Marley Wailerse játszana, egy másik énekessel, akinek a hangját nem a ganja, hanem a rengeteg szenvedés változtatta fátyolossá.
 
Az „Oruwiebie”-vel a reggae-től visszatérünk az autentikus afrikai zenéhez – ismét olyan érzésünk támadhat, mintha egy kis faluban ülnénk, és a helybeli muzsikusok játszanának nekünk, csak úgy, szórakozásból, mert ők is élvezik. (Hogy teljes legyen az illúzió, a háttérben még gyerekzsivaj is hallható.)
 
A „Living Stone” ismét reggae, de ez most inkább olyan, amilyet Bob Marley a pályája elején, még a Trench Town gettó betonfalú udvarain játszott. A felvétel során alkalmazott hangtechnika természetesen modern, de a hangzás, a feeling tökéletesen kingstonos.

A „Dununya” afrikai hangszerelésű, afrikai hangulatú popdal; hiányzik belőle a folk ereje és a reggae bicegése, de kellemes és fogyasztható, bár gyanítom, hogy a téma itt is komoly.

A „Jah Mercy” olyan tökéletes reggae, amilyet Bob Marley óta legfeljebb csak a szenegáli Tiken Jah Fakolytól, vagy a Londonban működő Misty In Rootstól hallottam. Helyén van a sántikáló ritmus, a fúvósszekció, a dob, a kórus – minden. A szöveg ezúttal angol nyelvű; a zenekar Jah (Isten) kegyelmét kéri, azért könyörög, vessen véget a vérontásnak, az emberek szenvedésének.
 
A „Tamagbondorsu” inkább popos calypso, mint reggae, viszont lendületes – tipikusan afrikai tánczene.

A „Bute Wange” autentikusnak tűnő, dobolós, előénekes-kórusválaszos dal. Sierra Leone-i hangkép.

A „Jah Come Down”-nak már a címéből sejteni lehet, hogy reggae lesz: és lám, tényleg az! Vidámabb dal, amiről megint Tiken Jah Fakoly jutott eszembe, de ezúttal az énekes legalább olyan vidám, mint a ganja-csempészésről daloló, Hollandiában élő, kétméteres rastabohóc, Eek-A-Mouse. Ilyen dalokkal a nyári forróság is elviselhető…
 
A „Bend Down The Corner” lazaságában az ős-blues keveredik az ős-reggae-vel – mintha azt a forrászenét hallanánk, amiből kinőtte magát a két, később önállósodott stílus.

A „Goat Smoke Pipe” ismét afrikai world music, a „Gbrr Mani” pedig megint reggae, pontosabban a rocksteady és a modern, rappes reggae sajátos elegye.

Az album záró dala, a „Watching All Your Ways” megadja az anyagnak a keretes szerkezetet: ismét az afrikai faluban vagyunk, ahol „csak úgy” zenélgetnek az emberek, de az akusztikus gitáron előadott csodálatos, bluesos szóló elárulja, hogy itt azért nem a falu szatócsa, polgármestere, rendőre és kecskepásztora állt össze muzsikálni.
 
Az afrikai zene és a world music kedvelőinek kihagyhatatlan, a reggae-rajongók számára pedig érdekes lehet felfedezni kedvenc műfajuk legősibb gyökereit. A lemez magyar forgalmazója abszolút nem tett rossz lóra, amikor a Putumayo mindenki által ismert sorozata után foglalkozni kezdett a Cumbancha Records kiadványaival.
 
Az együttes tagjai:
Reuben M. Korona – ének, ütőhangszerek
Ashade Pearce – gitár, ének
Jahson Gbassay Bull – billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, ének
Alhaji Jeffrey Kamara – ének, ütőhangszerek
Mohamed Kamara – ének, ütőhangszerek
Idrissa Bangura – ének, basszusgitár
Francis John Langba – ének, kongoma
Mohammed Bangura – ének, harmonika
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Muloma
2. Global Threat
3. Oruwiebie
4. Living Stone
5. Dununya
6. Jah Mercy
7. Tamagbondorsu
8. Bute Vange
9. Jah Come Down
10. Bend Down The Corner
11. Goat Smoke Pipe
12. Gbrr Mani
13. Watching All Your Ways
 
Diszkográfia:
Living Like a Refugee (2006)
Rise & Shine (2010)