Főkép A Kossuth Kiadó Nagy civilizációk című sorozata első ránézésre nagyon tetszett, de jobbára hasonlókat tudok elmondani a harmadik kötetről, mint az előttem szólók az első kettőről (Inkák és az andoki kultúrák, Ókori Egyiptom). Igaz, talán ez a könyv merészkedett eddig a legkeményebb terepre.
 
A Tigris és Eufrátesz folyók köze ugyanis a legősibb civilizációk bölcsője volt, ezt mindenki tudja az általános iskolából, csakhogy az évezredek alatt különféle népek és kultúrák egész garmadája váltotta egymást. Így vagy úgy mind hatott az utána érkezőre, és ezt nem könnyű követni. De a könyvnek valahogy végképp nem sikerül.

Miközben elvileg megvannak a különböző témák szerinti nagyobb fejezetek (Történelem és társadalmi berendezkedés, Társadalom és mindennapi élet, Mítoszok és hiedelmek, Kulturális örökség), a 2-2 oldalas alfejezetek sokszor össze-vissza ugrálnak az időrendben és a népek között, s közben sok az ismétlés, ami ahelyett, hogy megerősítené a tudást, és segítené az összefüggések meglátását, csak idegesítő. Engem legalábbis zavart.

Ahogy az sem tetszett, hogy sok helyütt a képek illetve az apróbetűs szedés a szöveg olvashatóságának rovására megy. Meg hiányoltam egy vagy több jól áttekinthető térképet, amin a múlt nagy városai és birodalmai mellett a mai helyzet is látható volna.

És nem hiszem, hogy túl sokat várok ettől a könyvtől, mert hiába, hogy vékonyka, és sok a kép, egy s más azért alap kellene, hogy legyen. Azt mondjuk nem vártam el, hogy igazságot tegyen a magyar-sumér rokonság manapság divatos kérdését illetően, bár ahogy elnézem ezeket a sumér szobrokat, hát, nem hiszem, hogy külsőleg nagyon hasonlítanánk rájuk...
 
Természetesen a hiba bennem is lehet, de eddig abban a hitben éltem, hogy legalábbis érdekel és szeretem a sumér, babiloni meg mezopotámiai (stb.) korszakot, ám ettől a könyvtől nem kaptam kedvet, hogy ásatásokba kezdjek Iránban.
Pedig ha valami értelme lehet egy ilyen kiadványnak, túl azon, hogy szép és jól mutat a polcon (ha az egész sorozatot megveszi az ember), akkor az ez volna, nem?

Úgy értem, adjon valami alap infót, gyorstalpaló jelleggel, amit meg is ad, bár elég kuszán, mint fentebb kifejtettem, és legyen olyan, hogy az embernek kedve szottyanjon alaposabban utánajárni a témának.
De ez nem olyan, mert a stílusa kb. annyira izgalmas, friss és élvezetes, mint az iskolai tankönyveknek (legalábbis amilyenek az én időmben voltak). Akárha egy vázlatot írna le minden alfejezet, sok ismétléssel, ami egy kellően barátságos vagy alulmotivált középiskolás töritanárnak elegendő, de ha az ember valóban tudásra vágyik, akkor már kevés.