Főkép

Lujó és Pityó – II.
 
– Mid van, Lujó?
– Arra gondoltam, hogy ebben a majdnem egy hónapban, ami hátravan a Danzig következő lemezének megjelenéséig…
Deth Red Sabaoth… Már úgy várom, mint ministráns fiú a körmenetet! Mikor lesz?
– Még egy hónap, Pityókám. Vagy majdnem annyi.
– Szerinted milyen lesz? Remélem, valami olyasmi, mint a Blacacidevil volt… Az állatira bejött.
– Hát, azt írják, hogy Glenn Danzig azt mondta, hogy a ’70-es évek hangzásához akar visszanyúlni… Valami olyasmit akar, hogy az új anyag „szétvágja a kocsid hangszóróit”, olyan basszus legyen bennük..
– Nincs is kocsim…
– Tudom, Pityókám, tudom. Mert elittad. Azt is.
– Nem ittam el! Sose nem is volt kocsim!
– De lehetett volna, de nem rokkerkedsz annyit!
– Te is rokkerkedtél, és…
– És nekem sincs kocsim. De hagyjuk ezt, oké? Szóval, az új Danzignál állítólag csupa régi cuccot, hangszert meg hangfalat meg mifenét használtak, hogy úgy szóljon az egész, mintha a ’70-es években lennénk.
– Akkor valami Misfits dolgot fog csinálni az öreg Glenn?
– Nem, ezt is megmondta, hogy nem… De betehetném végre ezt a szart?
– Miért, mi ez?
John Christ lemeze. Az első, és eleddig egyetlen szólólemeze. Tudod, ő volt az gitáros, aki a Danzigban játszott… Egészen a negyedik lemezig.
– Várjál csak! A Blackacidevil az ötödik volt.
– Az, Pityó. Azon már nem is játszott a Johnny gyerek. Ez a szólólemeze, amit a Danzig 4 után csinált… Mehet?
– Eredjen, bammeg! Azért az első három Danzig se volt rossz. Biztos valami olyasmit csinált ez a Johnny…
– Na. Az első. „Flesh Caffeine”…
– Ki ez a kölyök?
– Melyik?
– Aki nyivákol az elején?
– Mi tudom én?! Effekt.
– Jól indul… Eléggé olyan, mintha a Danzig egyesről került volna ide. De… Bammeg, ez most énekel, vagy rappel, vagy mit csinál?
– Valahol a kettő közt… Szerintem ez inkább Mötley Crüe, mint Danzig. Valahogy nagyon glames az egész, nem?
– Az, bammeg! Tekerd tovább!
– „Tell Me Why”… Ez tisztára úgy kezdődik, mint az „Am I Demon”…
– Jó is… De várjunk egy kicsit…
– Még mindig jó…
– Még mindig… Csak kár, hogy ez a Johnny gyerek mindent egyedül akart csinálni. Miért nem hozott egy énekest?
– Meg ez a verze… Ez is tiszta glam! Tekerj!
– „Stop The World”…
– Erről az jut eszembe, hogy állítsátok meg a földet, ki akarok szállni…
– Hát, ez a Johnny gyerek ezt ki is mondja. De szerintem ez is olyan, mint a többi. Erős kezdés, aztán…
– Aztán tiszta Mötley… unalmas.
– Oké. Ez gyorsan megy. Már a negyediknél tartunk. „I’m Gone”…
– Lassú izé. Akusztikus… Valahogy nem bírom, amikor hallani lehet, hogy a húr hozzáér a faszi körméhez… Na, várjál csak, ez most beindul… Ez is olyan, mint a Danzig 2…
– Aha. Eddig. Míg meg nem szólal a Johnny fiú.
– Ez már nem is glam. Ez már majdnem diszkó… Tiszta Rick izé… Vagy Ricky izé…
– Tovább, jó? „Judgement Day”… Megint egy danzigos indítás, aztán…? Nyúlós rocksláger… Tovább. „Talkin’ Dirty”. Súlyos kezdés, és… Na, na, na? Ez még úgy-ahogy, de szar az ének.
– Mi a következő? „I Heard What You Said”. Ding-dingi-ding! Mi ez a latinos kolomp?
– Te… Ez szar. Mintha a Kisst hallanám… Tovább. „Slow Down”.
– Lassítsunk le? Még ennél is lassabbra?
– Danzig… „Killer Wolf”. Legalábbis az indítás. Te… Ez eddig jó!
– Na, na, várjunk egy kicsit.
– Még mindig jó, pedig már énekel…
– Oké. Ez jó. Csak lassú
– Tovább. „Shadows”. Akusztikus kezdés, zongorával meg mindennel. Öngyújtógyújtogatós szám… Unalmas. Tovább. Az utolsó: „Cancer”.
– Na, kíváncsi vagyok, mi a rákot lehet írni a rákról?
– Mintha egy ócska Batman film zenéje lenne. Amiben a Joker röhög… Effekthalom, majd két percen keresztül.
– Szóval, ez volt tíz szám. Mennyi? 48 perc. Ahhoz képes vagy negyedóra alatt átszaladtunk rajta.
– Mert a tízből a „Slow Down” ér valamit, a többi meg szart se. Hát, szerintem ezt kár volt megcsinálni.
– Azt még értem, hogy a Johnny gyerek saját lemezt akart, de mi a francért kellett ezt a megjelenés után hat évvel megint kiadni?
– Fogalmam sincs. Kár volt, ez tény.
– Maradt volna a Glenn mellett, akkor még mindig zenész lehetne!
– Hát, lehet, hogy az új Danzig lemezen ő is csinál valamit. Állítólag a régi tagok is játszanak rajta.
– Tudod, jobb lett volna várni egy hónapot a „Deth Red…”-re. Ezt a vackot meg sürgősen add el valahol! Hátha találsz valami műmájer rokkergyereket, akinek mindegy milyen zenét hallgat, csak neve, meg múltja legyen az előadónak.

Az együttes tagjai:
John Christ – ének, gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek
Stefan Svensson – dobok, ütőhangszerek
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Flesh Caffeine
2. Tell My Why
3. Stop The World
4. I’m Gone
5. Judgement Day
6. Talkin’ Dirty
7. I Heard What You Said
8. Slow Down
9. Shadows
10. Cancer
 
Diszkográfia:
Flesh Caffeine – 1999 (2005)