Főkép

Csontos Tibor Stockholmban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Majdnem 30 éve Milánóban él, kezdetben a Raisat Arte és az Arbitare TV rendezőjeként designnal és kortárs művészettel foglalkozott. Tudósított a Lakáskultúra, a Magyar Nemzet és a prágai Euro Business Week számára a lakberendezés és a divat világából. Jelenleg a ClassCNBC Business Channel producere és rendezője.
 
ekultura.hu Hogyan került Ön Stockholmba? A hetvenes években ez nem volt hétköznapi dolog.
 
Csontos Tibor Zenészként kezdtem a pályámat. Édesapám jó nevű jazz zenész volt, a 60-as évek végétől kezdve sokat dolgozott külföldön. Az ő révén kerültem Svédországba. A 70-es évek egyébként egy érdekes időszak volt, hiszen akkor kezdett el terjedni a diszkózene.
Kezdetben 2 -300 fiatalnak játszottunk egy-egy hétvégén, akik nyüzsögtek, táncoltak, s ez nagy élmény volt nekünk is. Azután ez megváltozott, és az elektronikus zene térhódítása sok zenész megélhetését nehezítette. Én is inkább hangfelvételekkel, műsorokkal kezdtem el foglalkozni, majd sikerült bejutnom a filmművészeti főiskolára.
 
ekultura.hu A főiskola után miért választotta éppen Milánót?
 
Csontos Tibor Így hozta az élet. Eredetileg Amerikába szerettem volna menni, de elhúzodott a zöld kártya intézése. Viszont Milánóból kaptam egy jó meghívást, ezért oda költöztem. Ez nem volt elhatározás.
Annyi volt belőle tudatos döntés, hogy mindenképpen el akartam menni Svédországból. Egyszerűen nem bírtam a csodálatos skandináv éghajlatot. Az egy teljesen más világ; Skandinávia olykor kicsit szokatlan egy közép-európainak.
 
ekultura.hu Svédek után olaszok – elég nagy lehetett a váltás…
 
Csontos Tibor Nagy volt bizony. A svédek pontosan és lelkiismeretesen dolgoznak, de a fantázia, az ötletek nem tartoznak az erősségeik közé. Az olaszok pedig ennek éppen az ellentéte: nagyon tudnak élni, viszont eleinte rémálom volt velük együtt dolgozni. Minden tegnapelőttre kell, de holnap adnak hozzá anyagot. Ám a napfény, az életstílus vagy akár az olasz konyha miatt megérte.
Stockholmban, ha kértem egy szendvicset bármelyik büfében, akkor elém tettek egy futószalagon gyártott, előre csomagolt valamit. Milánóban pedig, amikor a studióban rendeltem egy kávét a lenti büféből, a pincér tálcán hozta fel nekem a frissen főzött feketét.
 
ekultura.hu Hogyan kezdett el a divattal foglalkozni?
 
Csontos Tibor Több, mint egy évtizede indult a ClassCNBC tévécsatorna, ahová még alapító stábtagként csatlakoztam. Ez egy gazdasági és üzleti témákkal foglalkozó tematikus csatorna, Milánóban a divat pedig az egyik legfontosabb iparág.
Évente kétszer rendezik meg a divathetet, és mi minden alkalommal kint voltunk tudósítani. A divat benne van a város levegőjében. Még az is követi a divatvilág eseményeit, akinek nem ehhez kapcsolódik a hivatása. Ez látszik az emberek öltözködésén is.
 
ekultura.hu Luxusmárkákról beszélünk – hogyan hat egy új Armani-kollekció a hétköznapi emberek viseletére?
 
Csontos Tibor Persze a többség nem engedhet meg magának egy eredeti Armani inget, de egy középkategóriás üzletben azt az inget fogja levenni a polcról, amelyiknek a színe és a szabása hasonlít az Armanira.
 
ekultura.hu Miért írta meg ezt a könyvet?
 
Csontos Tibor Szerettem volna egy átfogó képet adni erről a világról. Megmutatni, hogy mi folyik a kulisszák mögött. Az elmúlt három évtizedben Milánó hatalmas változáson ment keresztül. Párizs árnyékából kilépve önálló divat-nagyhatalommá fejlődött. Én ott voltam, és az első sorból nézhettem végig a nagy divatházak felemelkedését.
 
ekultura.hu Tudósítóként mennyire sikerült közel kerülnie a divatkirályokhoz?
 
Csontos Tibor Elég nehéz közel kerülni hozzájuk. Mindig csak annyit lehet látni, amennyit ők meg akarnak mutatni magukból. Amikor bemutatásra kerül egy új kollekció, akkor természetesen nagyon kedvesek, hiszen azt akarják, hogy a kollekció népszerű legyen. Ám ahogy elmúlik a divathét, újra bezárkóznak a stúdiójuk falai közé, és nem válaszolnak senkinek.
 
ekultura.hu Mi alapján választotta ki ezt a nyolc tervezőt, akikről a könyvében ír?
 
Csontos Tibor Ők voltak azok, akik megcsinálták a divat forradalmát Olaszországban. A hetvenes-nyolcvanas években az elsők között váltak ismertté nemzetközileg, és ma is ugyanúgy a csúcson vannak.
Egyéniségükben nagyon különböző emberek, de közös bennük a tehetség és a szakmai elhivatottság. Gianni Versace már nincs életben, és Armani is aggastyánnak számít, de az általuk alapított divatházak élnek és virágzanak.
 
ekultura.hu Tervez-e egy második részt, mondjuk a fiatal tehetségekről?
 
Csontos Tibor Nem hiszem, hogy lesz ilyen. Ma teljesen más időket élünk. Persze most is vannak kivételes tervezők, akik átveszik a nagy mesterek helyét a tervezőasztal mellett, vagy saját divatházat alapítanak.
Ott van például a Dean ikerpár, a Dsquared rendkívül tehetséges tervezőpárosa. Minden egyes kollekciójuk igazi tehetségről tanúskodik. Ezzel a tudással néhány évtizeddel ezelőtt a legnagyobbak közé kerültek volna.
Ma már viszont olyan szinten éles a verseny és telített a piac, hogy ez sokkal, de sokkal nehezebb. Bárcsak tévednék, de van egy olyan érzésem, hogy amit Armani és társai megvalósítottak, az egyszeri és megismételhetetlen mutatvány.
 
ekultura.hu Mi a divat szerepe a társadalomban?
 
Csontos Tibor Valentino szerint a divat művészet. Nélküle szegényebb lenne az életünk, mint ahogyan festészet vagy zene nélkül. Cavalli pedig azokat a nőket szereti, akiknek reggel felébredve az első kérdése, hogy mit vegyen fel aznap, mi az, amiben vonzó lehet. Igazából senki nem teheti meg, hogy nem foglalkozik a divattal, hiszen a jó megjelenés alapvető elvárás lett. Ez alól talán a férfiak egy része mentesül, de a nőket a társadalom gyakran a külsejük alapján ítéli meg.
 
ekultura.hu Nem egy kellemes dolog...
 
Csontos Tibor Megint csak Valentinót idézem, aki szerint minden nőnek tudatosan kellene dolgoznia a stílusán. Először felmérni a saját egyéniségét, és kiemelni, tudatosítani, ami belülről jön.
Ezután lehet rásegíteni a frizurával, sminkkel, mozgással. Ha mindez megvan, csak utána érdemes körülnézni, hogy milyen ruhák állnak jól neki. Ez így talán mesterkéltnek hangzik, de egyáltalán nem az. Olyan, mint amikor az iskolában tanulunk meg szépen írni. Csakhogy ezt mindenkinek magától kell megtanulnia.