Főkép Az előző Halállista kötetnél úgy éreztem, kezd lanyhulni a dolog. Vagy az izgalom volt kevesebb, vagy a titokzatos Ohba Tsugumi kezdte rétestésztaként kezelni a sztorit, mindenesetre zavart, hogy alig történik igazán előrelépés a történetben. S mellé a koncepció is kezdett kiüresedni.
 
A hatos sorszámú könyvecskében azonban újra felpörögnek az események. Ugyan továbbra is a Yotsuba nevű nagyvállalat immáron csak hét vezéralakja áll a középpontban, akik közül az egyik egy Halállista birtokosa, ám a végére L és Yagami Light kinyomozzák, ki az, sőt, ki is iktatják a fickót.
 
Amint arra nyilván minden olvasó számított is, csakhogy most a „hogyan”-on van a hangsúly. L ugyanis azt találja ki, hogy a szépséges Misát veti be, hogy elkapja az „új Kirát”, aki azonban a maga öntörvényű, szeleburdi cicababás módján csinál pár olyan húzást, hogy attól minden félnek égnek mered a haja.
 
Amellett, hogy a hatodik részben újra pörgős thrillerként működik a Death Note manga, amiatt is rém izgalmas, hogy egy olyan felfokozott helyzetet teremt L és Light között, amiből akár az egész történet csúcspontja is kifejlődhet. De hogy így lesz-e, azt majd csak a következő könyvből tudhatjuk meg.
 
Ami a különleges erővel bíró füzetre, illetve a halálistenekre vonatkozó, a fejezetek között adagolt törvényeket, magyarán a Death Note világának hátterét illeti, az mostanra már sokszor egészen máshol jár, mint maga a sztori.
El tudom képzelni, hogy a folytatásokban nagy szerepük lesz az itt leírtaknak, de egyelőre csak túlbonyolítják a dolgot. Viszont annál inkább várja az ember a következő részt.