Főkép A dolog valahol ott kezdődött, hogy kisleányunk azóta szeret segíteni a konyhában, amióta biztosan áll és fog, tehát hatévesen is elmondható róla, hogy régóta. Azután ott folytatódott, hogy kevés az érdekes gyerekszakácskönyv. Majd ott végződik, hogy a figyelmetlen szülő nem nézi meg a leírást, csak következtet a címből és a borítóból.
 
Még itt szeretném figyelmeztetni a leendő olvasókat, hogy Agostino Traini Hami című képeskönyve nem szakácskönyv – még akkor sem, ha a címlapon látható gőzölgő kukta és kis szakácsfigura erre utal.
Ehelyett az alapanyagokról szól, a gyümölcsökről és a tejről, a halról és a zöldségekről, a gabonafélékről és a húsról, mézről, kávéról, sóról, cukorról…  mindezek mellett a csokoládé és az olaj is „terítékre kerül”.
 
Nem kizárt, hogy Traini rajzaihoz Richard Scarry Tesz-vesz könyvei kínáltak előtanulmányt, mert bár itt emberek a szereplők, ugyanolyan könnyű elveszni a zsúfolt képek részleteiben, mint az említett angol szerző műveiben.
A kis szakács, Hami végigkíséri legjobb barátait, a cicát (Gaszton) és az edényeket (Serpenyő, Kukta, Szűrő) a termelés és előkészítés helyszínein, de bekukkantanak ipari létesítményekbe (pékség, hentes) és eljutnak a piacra is.
 
Mindeközben kis feliratok informálják az olvasót az egyes dolgok nevéről, emellett a szereplők és az egyes helyszíneken dolgozó emberek közül sokan megszólalnak.
Ez az a pont, ahol a baj felüti a fejét. Mert amíg a Scarry-féle Tesz-vesz könyvekben a sztori külön helyet kap az oldalakon, addig itt a szöveg beágyazódik a képekbe.
 
Egyrészt szinte lehetetlen sorrendet találni az egyes kis szövegbuborékok között, másrészt szinte biztos, hogy rendszeresen nem azt a néhány szót fogod felolvasni ugráló tekintetű csemetédnek, amelyik épp az általa nézegetett képrészlethez tartozik.
A bajt tetézi, hogy sokszor még az egymással összefüggő folyamatok leírása is kígyószerűen kanyargós vonalat ír le.
 
E hibája ellenére, a Hami összességében egy aranyos ismeretterjesztő könyv gyerekeknek, és a teljes képhez hozzátartozik, hogy kis betekintést nyújt az olasz gasztronómiába is. Ne gondoljunk nagy dolgokra; parmezánt és mozzarellát készítenek trappista helyett, ráadásul megtudhatjuk, hogy: „A pizzán sohasem lehet elég sajt.”