Főkép Komatsu Nana. Tizennyolc éves. Átlagos kisvárosi lány. Apu kedvence, anyu szeme fénye. A meleg családi fészekben tölti hátköznapjait, és igazából nem nagyon vágyik másra. Azaz hát dehogynem: divatos ruhákra és más trendi cuccokra, és egy kertes házra kutyával. És természetesen a szerelemre.
Merthogy Nana állandóan szerelmes, épp csak rajongásának tárgya változik hónapról hónapra, a rajztanártól kezdve a pizzafutáron át egészen egy titokzatos, nős férfiig.
 
Oosaki Nana. Tizennyolc éves. Minden, csak nem átlagos. A meghitt otthont hírből sem ismeri, hiszen négyéves kora óta árva. A zűrös életű punk lány két lábbal áll a földön, és megszokta már, hogy mindenért meg kell küzdenie.
Álmai azért neki is vannak: szeretne híres énekesnő lenni, ehhez a hangján felül az egyénisége is megvan. Egy négyfős punk bandával, a Black Stonesszal (Blast) nyomul, koncertről koncertre ámulatba ejtve kicsi, de lelkes közönségét.
 
Nem, ez a két lány nem fojtja meg egymást az első pillanatban. Mindketten felutaznak Tokióba, hogy álmaik nyomába eredjenek. Micsoda véletlen, pont egymás mellé ülnek le a vonaton, ami persze kénytelen órákig vesztegelni a hóviharban.
Ezzel kezdődik el csak igazán a (bal)szerencsés véletlenek sorozata... Mi mást várhatunk két olyan lánytól, akik nevükben a misztikus hetes számot hordozzák?
 
Az élet úgy hozza, hogy közösen bérelnek ki egy lakást, és innentől kezdve a sorsuk összefonódik. Ahogy két ennyire különböző ember esetében természetes, kapcsolatuk nem mentes a konfliktusoktól.
Ám barátságuk átsegíti őket minden akadályon, kudarcon és csalódáson…
 
A Nanában nincsen semmi varázslatos vagy természetfölötti. (Leszámítva az ördögöt, aki –legalábbis saját véleménye szerint – állandóan felforgatja Komatsu Nana életét.) Nincsenek jók és gonoszak. Csak hétköznapi emberek, mint te vagy én. Egy real life történet két, a felnőttkor küszöbén álló és önmagát kereső lányról.
 
Akkor mégis mitől olyan különleges? Erre a választ a szerző, Yazawa Ai adja meg nekünk:
„Sok rajongó felnéz Oosaki Nanára, míg Komatsu Nana olyasvalaki, akivel együtt tudnak érezni.”
 
Komatsu Nana csetlés-botlásait átélve az olvasó újra felülhet arra az érzelmi hullámvasútra, amiről valahol a húszas évei elején leszállt. Eszébe juttatja azokat az időket, amikor még őszintén kétségbe tudott esni bármilyen apróság miatt.
Oosaki Nanát pedig lehet imádni vagy utálni, de figyelmen kívül hagyni képtelenség.
 
Ebben a sorozatban minden benne van, ami Yazawa Ai védjegyének számít: kamaszkori szerelmek, lázadás a konvenciók ellen, a divat és a zene magával ragadó világa.
 
A szerző számára egyébként az előző, Paradise Kiss című mangája hozta el a világhírt. Ennek hőse szintén egy fiatal lány, aki belecsöppen egy excentrikus divattervező csapatba, és az élete a feje tetejére áll. A témaválasztás nem meglepő, tekintve, hogy Yazawa maga is a divattervezést tanult. 
 
A rajzok szépek, de nem emiatt ragad magával a Nana. Legnagyobb érdeme a pörgős, zseniálisan vicces élő nyelvi párbeszédek alkalmazása. A fordítónak minden bizonnyal szerzett pár izzasztó percet, hogy a japán szlenget átültesse a mai magyar tinédzserek szóhasználatába.
 
Minden szereplő külön egyéniség, akiket úgy szeretünk, ahogy vannak – az összes hibájukkal együtt. Ha valaki átrágta magát az első köteten, már csak egy kérdése marad: hol a következő?