FőképA lemez megvásárolható: www.cdpince.hu

A csaknem 20 éve létező Hypocrisy soron következő lemezére még sosem kellett ilyen sokat várni, úgyhogy minimum azt vártam tőlük, hogy megreformálják a stílust, vagy elhozzák a megváltást.
Nos, ez ugyan nem történt meg, de legalább csalódást sem okoztak: az A Taste of Extreme Divinity ugyanott folytatja, ahol legutóbb abbahagyták a srácok. Vagyis a svéd horda továbbra is megalkuvás nélkül és maximális fokozaton játssza a death metalt.

Legtöbben elfeledkeznek róluk, amikor a tipikusan svéd melodikus death metal úttörőiről beszélnek, pedig a dicsőség szerintem a Hypocrisynek is kijár ezen a téren, jóllehet, ők sosem képviselték tisztán ezt az irányzatot, hiszen korai lemezeik inkább az amerikai, hagyományos stílusban fogantak, s valójában a többinek is ez ad alapot, míg a dallamok és melódiák inkább csak hozzáadott többletek.

Az utóbbi lemezeken is leginkább a tradicionális death metal stílus uralkodott, míg a dallamok némileg háttérbe szorultak és az új korongra is ez a jellemző.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az egész egy óriási massza lenne, köszönhetően annak, hogy minden egyes dalban van legalább egy olyan emlékezetes téma, ami megfogja a hallgatót és egyben összetéveszthetetlenül beazonosíthatóvá teszi a bandát.

Mint minden eddigi korongjukon, itt is nagyon okosan oldották meg, hogy ne fulladjon unalomba az anyag: a szélvészgyors, tekerős számokat rendre egy belassultabb, vagy középtempós szerzemény követi, majd utána megint begyorsítanak és így tovább.

Igazából mindkettőhöz nagyon értenek, bár őszintén szólva én mindig is jobban szerettem a lassabb, de súlyosabb dalaikat, amiket rajtuk kívül csak nagyon kevesen tudnak ilyen jól előadni és ebben az irányzatban nem is annyira jellemző a lassítás.

Ahogy fentebb is említettem, az új korong ugyan nem akkora alapvetés, mint amekkora például az Abducted volt a maga idejében, de a színvonal így is épp elég magas és nem is lehet belekötni semmibe.

A hangzás természetesen tökéletes, hiszen maga Peter Tägtgren felel érte, aki a saját lemezein túl már megannyi metal lemez (azon túl is sok-sok alapmű) születése felett bábáskodott.
Megint jó munkát végzett, amire jó példa a vastag gitársound, amit hihetetlen erő és fémes hangzás jellemez.

A dalszerzésben sincs hiba, egyszerűen minden a helyén van, olyannyira, hogy nem is nagyon lehet kiemelni legjobbat közülük.
Az első négy track abszolút telitalálat, a „Valley of the Damned” brutális nyitánya után a „Hang Him High” és a „Solar Empire” rendkívül fogósak, majdhogynem slágeresek.

A „No Tomorrow”-nál van némi visszaesés ugyan, de a kiválótól mindössze csak a jelesig és ebből már nem is engednek egy pillanatra sem. A címadó nóta aztán megint kiemelkedik némiképp, köszönhetően óriási alaptémájának.

Egyedül a dalok szövegeibe tudnék belekötni, de igazából nem akarok. A szokásos témák bukkannak fel itt is, úgy mint földönkívüliek, háború, halál és társai, mindezek pedig talán egy picit klisések is, de hát sosem ezért szerettük a Hypocrisyt.
Korábban olyannyira nem számítottak a dalszövegek, hogy bele sem rakták őket a borítóba, igazából most sem lett volna kár értük, ha kimaradnak.

Mindent összevetve az A Taste of Extreme Divinity egy igen kiváló death metal lemez, stílusában az év egyik legjobbja. A csapat a korongot a rajongóknak ajánlja és azt hiszem, ez igazán kedves gesztus és jó ajándék. Köszönjük!

Az együttes tagjai:
Peter Tägtgren – ének, gitár
Mikael Hedlund – basszusgitár
Horgh (Reidar Horghagen) – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Valley of the Damned
2. Hang Him High
3. Solar Empire
4. Weed out the Weak
5. No Tomorrow
6. Global Domination
7. Taste the Extreme Divinity
8. Alive
9. The Quest
10. Tamed (Filled With Fear)
11. Sky Is Falling Down

Diszkográfia:
Penetralia (1992)
Osculum Obscenum (1993)
The Fourth Dimension (1994)
Abducted (1996)
The Final Chapter (1997)
Hypocrisy (1999)
Into the Abyss (2000)
Catch 22 (2002)
The Arrival (2004)
Virus (2005)
A Taste of Extreme Divinity (2009)
Hell Over Sofia (2011) koncert és DVD