Főkép Andreas Eschbach német író, aki nem csak sci-fiket ír, ahogy azt A Jézus-videó című könyve (és a belőle készült film) is bizonyítja. A Hajszőnyegszövők volt az első regénye, és számos díjjal jutalmazták.
 
A történet egy Yahannochia nevű bolygón kezdődik, egy elmaradott, sivatagos helyen. A helyi kasztrendszer élén a hajszőnyegszövők állnak, ám ez nem jelent igazi hatalmat mások fölött, csupán elismerést, mivel egy-egy hajszőnyegszövő egyetlen szőnyeget készít el élete folyamán, méghozzá lányai és feleségei hajából, aprólékos, testet-lelket nyomorító munkával.
 
Miután a hajszőnyeget eladta, a hajszőnyegszövő  a fiának adja az azért kapott pénz, aki abból él egész életében, s aki egyúttal átveszi apja helyét a szövőszék mellett – és adósságát apja felé így a saját fiának törleszti, és így tovább, nemzedékek ijesztően hosszú során át.
Teszik mindezt az egész világegyetemet uraló, fanatikus vallásossággal tisztelt és imádott istencsászár kedvéért, hogy e gyönyörű, ámde abszurd szőnyegek borítsák az ő palotáját.
 
Csakhogy egy nap megjelenik valaki, aki azt állítja magáról, hogy egy másik bolygóról jött (ami önmagában nem jelentene sokkot a népeknek), és hogy egyike a lázadóknak, akik megdöntötték a császár uralmát, sőt, hogy az amúgy évezredek óta élő császár halott. Ezt pedig nem lehet olyan könnyen felfogni, elhinni…
 
Bár ez csak lassan derül ki, a kötet leginkább novellák füzére, melyek mind ugyanazt a monumentális történetet lendítik előre, más-más szempontból.
Nincs központi karakter, minden fejezet más szereplő szemszögéből láttatja az eseményeket, sőt, némileg még az elbeszélés stílusa is különböző (a kezdőfejezet helyenként, s nyilván nem véletlenül, kimondottan bibliai hangvételt üt meg).
 
Így egy rendkívül összetett, monumentális, egyszersmind alaposan felépített történet tárul elénk, amihez viszont egyik-másik hozzászőtt szál gyakorlatilag semmit sem ad, bár kétségtelenül színesíti az összképet.
Arról nem is beszélve, hogy Eschbach annyi különféle kis történetet talált ki ehhez a regényhez, amikből más külön regényeket írna.
 
Ezzel együtt számomra úgy a 150. oldal környékén kezdett igazán izgalmassá válni a könyv, amikor maga a császár is színre lép (az egyik lázadó visszaemlékezésében).
Ám az utolsó oldalakig nem világos, hogy azok a szerencsétlenek valójában miért is szövik a szőnyegeket, és a megfejtés egy picit, ha nem is kiábrándító, de valahogy jobbra számítottam, ennyi előkészítés után.
 
Az is fura volt, hogy Eschbach úgy dobálózik az évtízezredekkel, ahogy az egyik szereplője, a császári archívum őre szerint a lázadók, akik mit sem értenek az általa vezetett gigászi komplexum logikájából, és nem érzik át a történelem súlyát.
 
Míg a Földön 20-30 ezer évvel ezelőtt még kb. csak a cro-magnoni ősemberek léteztek, addig a regény világában 80 ezer év úgy telik el, hogy az egymástól többé-kevésbé elzárt, tehát máshogy fejlődő-változó kultúrák szinte csak minimális különbséget mutatnak.
 
Szóval a sci-fi tudományos vonala nem túl erős, ami nem feltétlenül baj. Mindezt ellenpontozza a sok jól kitalált, valóban színes szereplő és sztori-töredék, és az, hogy Eschbach viszonylag rövid terjedelemben is alapos képet tud festeni mindezekről.
 
Így a Hajszőnyegszövők egy figyelemre méltó regény. Távolról sem alapmű vagy kihagyhatatlan, de érdekes és sajátos annyira, hogy aki valami szokatlanra vágyik, az élvezetet találjon benne.
Készült egyébként egy Quest című, évezredekkel korábbi eseményeket feldolgozó „folytatása”, remélem, idővel azt is olvashatjuk magyarul.

A kötet itt is megvásárolható