FőképÚgy tűnik, a hazai könyvkiadás fonalán ügyködő moirák a jelek szerint meglehetősen összegubancolták Ed McBain (ez Evan Hunter álneve aki egyébként Salvatore Albert Lombino néven született) életművének sorsát, mivel ez már legalább az ötödik formátum, amiben a 87-es körzetben játszódó történetek idehaza megjelennek.
 
Nem tudom, hogy a mostani váltásban mekkora szerepe van a gazdasági válságnak, vagy pusztán most tértünk vissza a sorozat eredeti szellemiséghez jobban illő papírborítóhoz – mindenesetre nekem tetszik.
Természetesen ezúttal is szükségem lesz pár kötetre, hogy kiderüljön, a jövőben mennyire illeszkednek majd a tartalomhoz a címlapok, de egyelőre szimpatikus a megújult kivitel.
 
A történet ezúttal egyetlen nap eseményeit meséli el nekünk, jelesül miként megy férjhez Steve Carella húga. Ez egyrészt tömörséget, vagy legalábbis sűrű cselekményt sejtet, másrészt remek alkalom, hogy ne csupán a rendőri nyomozással, hanem családi viszonyokkal is megismerkedjünk.
 
Az ötlet egyébként nem számít újnak, hiszen hasonlót már olvashattunk a szerzőtől. A Holtomiglan-holtodiglan című kötetben Bert Kling nyomozóval történik egy s más a saját esküvőjén (és utána).
A mostani házasságkötésre ennél az esetnél majd húsz évvel korábban kerül sor, vagyis mondhatni a sorozat kezdeti, felszálló ágában született, egy évvel az ifjúkorom sokáig sztárolt kedvence, a Ki öli meg a Ladyt? után.
 
Hogy milyen érzés volt egy negyven éve íródott krimit olvasni? Röviden: jó.
 
Ugyanis McBain ezúttal is remek érzékkel bonyolítja a cselekményt, a rendre felbukkanó mellékszálak hol előre, hol sehová se viszik a történetet, de egyszer sem feleslegesek. Cserébe viszont alaposabban megismerkedhetünk Carella családjával.
 
McBain emberismeretét dicsérik az olyan jelenetek, mint mondjuk Angela Carella vívódása, kétségeinek elmesélése bátyjának – miként a kapott válasz is életszagú.
Vagy amikor Hawes legújabb barátnője kiönti a szívét Steve feleségének – abban is jóval több van, mintsem holmi töltelékdialógus a regényben.
 
A fentiekkel csupán jelzem, McBain könyveiben nem képzelt szereplők, hanem hús-vér emberek szerepelnek, akik az éppen aktuális nyomozástól függetlenül is léteznek, megvan a saját kis problémájuk, múltjuk (ebből a szempontból vicces, amikor Carella viszontlátja egy korábbi „barátnőjét”).
És akkor még egy szót sem szóltam arról, miért kell három zsarunak a szabadnapján munkával foglalkoznia, pedig az se semmi ügy. Sőt…
 
A szerző életrajza