FőképElhinni is nehéz (belegondolni pedig egyenesen ijesztő), hogy Nigel Kennedy húsz éve rögzítette úttörő Négy évszak-albumát.
Amit ő művelt a zenével, akkoriban egészen újszerűnek hatott, hiszen ahelyett, hogy az akadémikus kottahűséget választotta volna, úgy tette „autentikussá” a műveket, hogy kifejezetten ezredvégi felfogásban új élettel töltötte meg a hangokat.
 
Még ennél is többet elárul Kennedy tipikusan lázadó, akkoriban a punkok világszemléletével rokonított, begyepesedettség és megcsontosodottság ellenes ars poeticájáról, ha a CD-felvételt összevetjük az egy évvel később kiadott DVD-vel, amely ugyan megőrzi az eredeti szellemiséget, mégis egy másik művet hallhatunk.
Olyasmihez hasonlítható ez, mint mikor a régi nagy rockzenekarok adták elő improvizációkkal sokszor két-háromszorosára bővített dalaikat.
 
Kennedy persze nem nyújtja el kadenciákkal Vivaldi jól ismert concertóit, sőt, ha lehet, a megszokottnál gyorsan tempóvételekkel néhol még meg is kurtítja azokat, az élmény mégis elsődlegesen a minden pillanatban felbukkanó meglepetés, ama kiszámíthatatlanság élménye, amit az intézményesség épületét egykor spontenaitásával romboló rock-életérzés adott. A felpörgetettség pedig ugye magának a punknak a lassító drogokkal operáló beatre adott reakciója volt.
 
És hogy miért hangsúlyozom e populáris kultúrával vonható párhuzamokat? Mindenekelőtt azért, mert Kennedy számára – amint az a DVD-n a tételek előtt-között-után bevágott interjúrészletekből egyértelműen kiderül – mindennél fontosabb, hogy úgy adja elő e több száz esztendős műveket, hogy azok a mai közönséget közvetlenül megszólítsák, s ne kelljen semmiféle előképzettség ahhoz, hogy élvezni, értelmezni tudják a rég elfeledett hagyományból született darabokat.
 
Elegendő látni, miféle elképesztő dinamizmus hatja át Kennedy és a kiváló, a romantikus elveket követő zenekarokhoz képest kisszámú zenészből álló English Chamber Orchestra előadását, és rögtön megértjük, mivel sikerül már néhány hanggal is megragadnia e konvencionálisnak nem nevezhető hegedűművésznek a hallgatóságát.
Kennedy ugyanis járkál, a lábával dobol, szinte táncol a versenyművek alatt, és lehengerlő előadásmódjával teljességgel elfeledteti az esetleges kisebb pontatlanságokat.
 
Mivel együtt él a muzsikával, minden ízében azonosul vele, és lendületét, átéltségét átragasztja a zenekar tagjaira is, ő az, akinek minden egyes Négy évszak-koncertje egyedi élményt képes nyújtani, és valahány hang- vagy képi felvétel készült róla, mindegyikkel érdemes alaposabban megismerkedni, elgyönyörködni folyton megújuló önazonosságukban. Kezdeni pedig e két, ma már klasszikus felvétellel a legésszerűbb.
 
Előadók:
Nigel Kennedy – hegedű, karmester
English Chamber Orchestra
 
A lemezen elhangzó művek listája:
CD
1-3. Concerto No. 1 in E „La primavera” (Tavasz)
4-6. Concerto No. 2 in G minor „L’estate” (Nyár)
7-9. Concerto No. 3 in F „L’autunno” (Ősz)
10-12. Concerto No. 4 in F minor „L’inverno” (Tél)
 
DVD
1. Introductory review and rehearsal
2-4. Concerto No. 1 in E „La primavera” (Tavasz)
5. Kennedy introduces „Summer”
6-8. Concerto No. 2 in G minor „L’estate” (Nyár)
9. Kennedy introduces „Autumn”
10-12. Concerto No. 3 in F „L’autunno” (Ősz)
13. Kennedy introduces „Winter”
14-16. Concerto No. 4 in F minor „L’inverno” (Tél)
17. Credits and final interview