Főkép Egy dél-amerikai kisvárosban, az ország alelnökének villájában partit adnak a világ egyik legbefolyásosabb embere, Mr. Hoszokava tiszteletére.
A politikusokból és üzletemberekből álló nemzetközi vendégsereget teljesen hatalmába keríti Roxane Coss, a világ legismertebb operaénekesnője, a varázs azonban csak addig tart, míg egy terroristacsoport be nem ront a villába és túszul nem ejti a vendégeket.
 
A katonaság körülveszi a házat és megkezdődik egy oda-vissza játszma, amelyben egyik fél sem enged. A fogság közepette pedig barátságok és szerelmek szövődnek a túszok és a terroristák között, ezért senki sem szeretné, ha elrontanák ezt az idillt.
 
A könyv az élet váratlan fordulatairól, valamint az emberi kapcsolatokról szól. A túszejtők ráébrednek, hogy a gazdagság, a nagy házak és drága autók mögött is valódi, érzelmekkel teli emberek laknak, a túszok pedig már nem gyűlölettel, hanem szeretettel, gondoskodással néznek fogva tartóikra.
 
Ann Patchett regénye elég valótlannak tűnik a mai világban azok számára, akik csupán a könyv hátoldalán lévő összefoglaló alapján ítélnek.
 
A sors játszik az emberi érzelmekkel, mikor hagyja, hogy a hosszú évek óta tartó házasságok ellenére szerelmek szövődjenek egy zárt közösségben.
Ugyanakkor bemutatja, hogyan változik meg az emberi jellem a bezártság folyamán, hogyan épülnek ki kapcsolatok, hogyan tanulnak meg türelmesen együtt élni különböző személyiségek.
 
A regényben egy olyan közösség alakul ki, amelyben minden szereplő megtalálja a saját feladatát, életének értelmét.
Szemtanúi lehetünk annak, milyen kegyetlen az élet, hiszen csupa tehetséges, szeretetre, odafigyelésre éhes tizenéves terroristával van dolgunk, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak.
Láthatjuk, milyen fejlődésen mennek keresztül, hogyan fogadják fiaivá, szerelmükké őket a felső tízezer tagjai.
 
Érzelmek, barátságok szavak nélkül. Nemzetközi vendégek, dél-amerikai terroristák, világnyelvek. Mindezek ellenére egy idő után a tolmács segítsége nélkül értenek szót egymással olaszok és japánok, oroszok és angolok.
Ez a könyv tanulsága: nem a valótlannak tűnő eseményeket, hanem az emberi lélek kiteljesedését kell látnunk.
 
Szereplőink mind-mind ráébrednek arra, hogy eddigi életük nem volt boldog. A valódi boldogságot a bezártság hozza el számukra.
Az eddig mindig elfoglalt, munkamániás alelnök örömét leli a házimunkában, a kertészkedésben, valaki nyelveket, van, aki pedig énekelni tanul a villában. Itt teljesedik be az életük, amelyet pillanatok alatt zúz szét a katonaság.
 
Mindenképpen érdemes időt szánnunk a könyvre, tanulságos, ugyanakkor megható. Ráismerhetünk embertípusokra, életstílusokra, melyeknek valódi arcát ez a közösség mutatja meg nekünk.