Főkép A magyar festészet mesterei sorozat legújabb kötetéből id. Markó Károly (1791-1860) életével és művészetével ismerkedhetünk meg.
Ő a tájképfestészet megteremtője és talán legnevesebb képviselője: művein mindig a táj a főszereplő, amit nagy műgonddal dolgozott ki, s amit az egyéb témák és cselekmények csupán kiegészítenek.
 
Markó apja nem támogatta fia művészi ambícióit, hiszen mérnöki karriert szánt neki. Ezen tanulmányok később nagy hasznára váltak a szárnyait bontogató művésznek, s meghatározták tájkép-ábrázolási stílusát.
Első, kiforratlanságuk ellenére is figyelemre méltó alkotásai gouache technikával készültek.
 
Művészeti tanulmányait viszonylag későn, 1822-ben kezdte meg Bécsben, majd családjával Olaszországban telepedett le, ahol nem csupán elismert művészként élt, de a festés mellett tanított is.
 
Bár több bibliai, vagy más misztikus képet is alkotott, Markó általában minden művére tájképként tekintett.
Ellentmondásnak tűnhet, de romantikus, idillikus (ám semmiképpen nem giccses) tájait a lehető legnaturalisztikusabb módon dolgozta ki, s pont ettől annyira egyediek.
 
A festmények hangulatára is ez a gondtalanság jellemző, s talán a természet és az élet egyszerű szépségeire hivatott felhívni a figyelmet. Ennek (túlzások nélküli) ábrázolása nem is olyan egyszerű feladat.
 
Markó munkásságának nagysága (amellett, hogy nem könnyű stílusba kategorizálni) abban rejlik, hogy elsőként ismerte fel a természetet, mint témát, és mindezt sikerült pompázatosan, mégsem túlidealizálva ábrázolnia.
 
A sorozat ezen darabja mintha az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fektetne a képek, semmint az alkotó bemutatására, jóllehet eleve hiányosak az ismeretek Markó életéről és munkásságáról.
A kötetben a monumentális képek reprodukcióin túl ezúttal befejezetlen művek, vázlatok is szerepelnek, amikből következtetni lehet a művész alkotási módszerére.
 
Az albumban szereplő képek jegyzéke:
Barabás Miklós: id. Markó Károly (1853)
Ideális táj (1810-es évek)
Várrom (1820-as évek)
A kripta (1821)
A pesti orgona (1821)
Rózsahegy (1820 körül)
A Kárpátok Lomnic felől (1820 körül)
Holdvilágos táj (1820-as évek)
Visegrád (1820-as évek eleje)
Krisztus a keresztfán (1824-1825)
Szent Fülöp diakónus megkereszteli Kandake etióp királyné főkincstárnokát (1827)
Tengerpart (1830-as évek)
Öltözködő Vénusz (1830-as évek eleje)
Vázlat az Öltözködő Vénusz című képhez (1830-as évek)
Uborkát hámozó leány (1831)
Jákob és Lábán találkozása (1832)
Szent hajdan gyöngyeiből (1833)
Róma látképe (1835)
Olasz asszonyok a kútnál (1836 körül)
Asszonyok a kútnál (1836)
Szüret (Tarantella) (1835)
Krisztus keresztelkedése (1840-1841)
Tivoli vidéke (1839)
Templombelső terve (1840-es évek)
Alaprajzi vázlatok (1840-es évek első fele)
Itáliai város részlete (1840 körül)
Tájkép vízeséssel (1840-es évek)
Jézus Pétert az egyház fejévé teszi (1842)
Tóbiás és az angyal (1840-es évek eleje)
Tóbiás és az angyal (1843)
Tóbiás és az angyal (1843)
Tájkép Tivoli mellett (1846)
Eurüdiké halála (1847)
Olasz táj aratási jelenettel (1848-1855)
Erdő lándzsás lovasokkal (1850 körül)
Krisztus lecsendesíti a vihart (1850-es évek)
Tájképvázlat híddal (1850-es évek)
Tájképtanulmány (1850-es évek)
Eszményi táj (1850-es évek)
Tanulmányrajz (1850-es évek)
Tanulmányrajz ökrös szekérrel (1850-es évek)
Tájkép csónakkal (1851)
Halászok (1851)
Faágba kapaszkodó amazon (1820-as évek vége)
Erdei nimfák (1820-as évek vége)
Diana és Callisto (1850)
A tanítványok elhívása (1851-1852)
Puszta (1853)
Hylas elragadása (1853)
Endimion (1853)
Vázlat a Párizs ítélete című képhez (1855 körül)
Párizs ítélete (1859)
Jézus Jákob kútjánál (befejezetlen) (1860)
Bevonulás Jeruzsálembe (1855)
Rut és Boáz (1851)
Rut és Boáz (befejezetlen) (1860)
Faun és nimfák (1859)