Főkép Biztos sokan vannak, akik azt hitték, hogy Anneke van Giersbergen kiválásával a The Gathering már soha nem lesz ugyanolyan sikeres.
Nos, lemezeladási adatokkal ugyan nem tudok szolgálni, de azt bátran merem állítani, hogy új, The West Pole című lemezükkel minden erőlködés nélkül hozzák a megszokott színvonalat.
 
Első blikkre szomorúnak tűnt az énekesnő és a zenekar szakítása, de utólag végiggondolva minden jól sült el.
Az angyali hangú Anneke nem csak új zenekart verbuvált maga köré (Agua de Annique), de azóta rengeteg más művésszel is sikerrel kooperált (Napalm Death, Moonspell, Danny Cavanagh, stb.), amit előtte pont a The Gathering szigorú házirendje miatt nem tehetett.
 
Közben a Rutten fivérek is megtalálták Anneke méltó utódját, aki szintén nem mindennapi vokális adottságokkal rendelkezik, s nem csak itt bizonyít, de valószínűleg élőben is képes lesz a korábbi dalok hibátlan előadására.
Így végül mindenki jól járt, de főleg mi, rajongók, akik kedvenceiktől külön-külön is megkaphatjuk a minőségi muzsikát.
 
Bár egyértelmű, hogy a legtöbben Annekével azonosították a bandát, ám a különleges hangulat a mára háttérzenészekké szelídülő hangszeresek nélkül eddig sem jöhetett volna létre.
Az új korong már ezen egyszerű oknál fogva is lépést tud tartani az elődeivel, hiszen a zeneszerzők személye nem változott, stílusuk és a hangulat egyaránt egyből felismerhető.
 
A lemezen bőven van mindenből, ami miatt a The Gathering szerethető: vannak azonnal oldódó populárisabb slágerek, mint a bájos „Treasure”, vagy a különleges gitártémára épülő, kicsit vadabb „All You Are”, a zongorás-softrockos „No One Spoke”, van játékos instrumentális dal („When Trust Becomes Sound”), csendesen éneklős, zongorás andalító („You Promised me a Symphony”, „No Bird Call”)), de persze most is a kicsit elvontabb, pszichedelikus rockból van több.
 
Ez az, ami a legjobban megy a hollandoknak: a búskomor, de azért vigasztaló „The West Pole”, az álmodozós és messze repítő, Pink Floydot idéző „Capital of Nowhere”, a trip hopos „Pale Traces”, vagy a lendületesebb, de a végére elszállós „Constant Run” tökéletesen alkalmasak arra, hogy kizökkentsék az embert a valóságból és valami szebb helyre varázsolják.
 
A zenekartól elvárt és megszokott atmoszféra tehát itt is jelen van és a vérfrissítés sem járt fájdalommal: Silje Wergeland hangjában is megvan a csoda: gyönyörű dallamokat énekel és stílusában is nagyon hasonló Annekéhez.
Aki ismeri és szereti az együttes korábbi munkáit, az ezzel is bátran próbálkozhat, mert biztosan nem fog csalódni benne.
 
Az együttes tagjai:
Silje Wergeland – ének
René Rutten – gitár, fuvola
Frank Boeijen – billentyűk
Marjolein Kooijman – basszusgitár
Hans Rutten – dobok
 
Közreműködők:
Anne van den Hoogen – ének
Marcela Bovio – ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. When Trust Becomes Sound
2. Treasure
3. All You Are
4. The West Pole
5. No Bird Call
6. Capital of Nowhere
7. You Promised Me a Symphony
8. Pale Traces
9. No One Spoke
10. A Constant Run

Diszkográfia:
Always... (1992)
Almost A Dance (1993)
Mandylion (1995)
Nighttime Birds (1997)
How To Measure A Planet? (1998)
if_then_else (2000)
Superheat (2000) koncert
In Motion (2002) DVD
Souvenirs (2003)
Sleepy Buildings - A Semi Acoustic Evening (2004)
A Sound Relief (2005 - DVD)
Home (2006)
A Noise Severe (2007)
Sand and Mercury (2008) gyűjteményes kiadás
The West Pole (2009)