FőképAzt hiszem, akinek tetszenek azok a keményebb zenét jásztó zenekarok, akik folkot vegyítenek muzsikájukba, azoknak nem kell bemutatnom a finn illetőségű Korpiklaanit. Jómagam elég régóta lelkes rajongójuk vagyok, hiszen szinte az első pillanatban beleszerettem zenéjükbe, amelyre leginkább a pörgős, zúzós, bulizós, lábdobogásra késztetős jelzőket lehet aggatni. Az idei Karkelo (Party) című lemezüket azért is vártam már nagyon, mert a 2008-as Korven Kuningas album nekem nem igazán jött be. Oké-oké, persze rendben van vele minden, de az addigi lemezekhez képest az összhatása egy sokkal „lágyabb” Korpiklaanit mutatott, mint azt addig megszokhattam.

Nos, a Karkelo úgy tűnik, pont a túlsó véglet lett. Az eddigi legsúlyosabb hangzásvilágú albuma az együttesnek, tele komornak és keménynek tűnő nótákkal. Valahogy a ló két oldala jut eszembe róla. Nem tudom, mi késztette az zenekart 2008-ban a váltásra – ezzel lecsúszva a ló egyik oldalára –, de az biztos, hogy ezzel a lemezzel meg nem a ló tetejére kerülnek vissza, hanem a túloldalára. Pedig a „recept” alapvetően nem változott. Végy nagyon sok népi (folk) muzsikát és keverd el metal zenével. Ebben a Korpiklaani egyedi megoldást alkalmazott világ életében, mivel ők nem egy-egy elemet vesznek át zenéjük színesítésére, hanem teljes egészében népzenei alapokra helyezik azt. És ebben – eddig legalábbis – verhetetlenek.

Hogy visszatérjek a komorabb, keményebb hangzáshoz. Ennek egyik okát abban látom, hogy ezen a lemezen Jaakko „Hittavainen” Lemmetty hegedűst kicsit háttérbe szorítva sokkal inkább Juho „JuhoKusti” Kauppinen harmonikásé a főszerep. És a harmonika nagy markánsan a mélység és a komorság felé löki a mutatót. Ehhez járul még hozzá, hogy a többiek is keményebb hangzást csikartak ki zeneszerszámaikból, ezzel erősítve a hatást. A harmadik fontos összetevő Jonne Järvelä szólóéneke és az együttes vokálja, ami nagyon markáns, férfias vonásokat mutat, és ez tovább fokozza a megszokottnál komorabb hangzásvilágot. A negyedik ok, a tempó. Ez egy kicsit lassabb, mint az eddigi lemezek néha szupergyors sebessége.

Összességében olyan kérdéseken gondolkozom: most a Korpiklaani az első négy lemeze után keresgéli a „hogyan tovább”-ot, vagy csak megpróbálják megmutatni, mennyire tág határok között tudnak mozogni a maguk sajátságos csűrdöngölő/favágó zenéjével…
 
Az együttes tagjai:
Jonne Järvelä – ének, gitár
Kalle "Cane" Savijärvi – gitár
Jarkko Aaltonen – basszusgitár
Jaakko "Hittavainen" Lemmetty – hegedű
Juho "JuhoKusti" Kauppinen – harmonika
Matti "Matson" Johansson – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Vodka
2. Erämaan Ärjyt
3. Isku Pitkästä Ilost
4. Mettänpeiton Valtiaalle
5. Juodaan Viinaa
6. Uniaika
7. Kultanainen
8. Bring Us Pints of Beer
9. Huppiaan Aarre
11. Vesaisen Sota
12. Sulasilmä
13. Kohmelo

Diszkográfia:
Spirit of the Forest (2003)
Voice of Wilderness (2005)
Tales Along This Road (2006)
Tervaskanto (2007)
Korven Kuningas (2008)
Karkelo (2009)

Singles:
Keep on Galloping (2008)
Vodka (2009)