Főkép Harminchét évet élt. Harminchét rövid, fájdalommal, szenvedéssel, betegséggel, de csodákkal és sikerekkel is teli évet.
Michel Petrucciani 1962-ben, a francia Orange-ban született. A családjában jelen volt a zene: apja gitáron, bátyja basszusgitáron játszott. Michael genetikai eredetű betegséggel jött világra, amelynek következtében termetét tekintve örökre gyermek maradt, csontjai pedig hihetetlenül törékenyek voltak.
 
A tüdeje sem mindig úgy működött, ahogy kellett volna. Amíg a többi gyerek önfeledten szaladgált, neki otthon kellett maradnia, hiszen nagyon könnyen végzetes sérülést szenvedhetett volna.
Járni sem igazán tudott – még később, pályafutása elején is apja vagy bátyja vitte el a fellépéseire.
 
Egy szobába zárva élni, amikor az ember úgy, de úgy rohanna… Michael szerencsére megtalálta a módját annak, hogy ha fizikailag nem is, de legalább lélekben rohanhasson, legalább képzeletben bejárhassa a végtelent, száguldjon, repüljön, eljusson oda, ahová talán nem is lehet – zenélni kezdett.
 
Tehetségéhez hihetetlen szorgalom társult, amit tovább erősített a kényszer, a helyhez kötöttség kényszere. Sok tehetséges kamasz inkább hanyagolja a hangszerét, elblicceli a zeneórákat, a gyakorlást, ő azonban – mivel a zene neki nem csupán egy, hanem az egyetlen örömforrás volt – akkor is ott ült a zongora előtt, amikor más már régen feladta volna.
 
Klasszikus zenét tanult, de már nagyon korán megszerette a jazzt, Duke Ellington lett a példaképe. Úgy érezte, a jazz műfaja az, amelyben mentesülhet minden kötöttségtől; a jazz az a muzsika, aminek játszása közben valóban szabadnak érezheti magát.
 
Kiskamaszként adta első önálló jazz koncertjét. Sokan, amikor meglátták, hogy az akkor még ismeretlen zongorista fiút ölben viszik ki a színpadra, zavartan felnevettek. Hogy éri el a pedált? Hogyan tudja majd elérni a billentyűket?
Michael megoldotta a feladatot, és ámulatba ejtette a közönségét – csakúgy, mint a következő évtizedek során minden egyes alkalommal.
 
Amerikába is eljutott, ahol csodabogárnak tartották, ám amint játszani kezdett, a kételkedőket is sikerült meggyőznie arról, hogy egy beteg, fogyatékos ember is művelhet csodát. Bebizonyította a világnak, hogy a test csupán egy tartály, a lélek hüvelye; megmutatta, hogy egy első ránézésre komikus, sokakból szánalmat kiváltó lélekruha tartalma is lehet nagy és gyönyörű; bebizonyította, hogy a külcsínnél sokkal, de sokkal fontosabb a belbecs.
A jazz olyan óriásival játszott együtt, mint Wayne Shorter és Jim Hall.
 
Amikor Michael Petrucciani játszani kezd, már senkit sem érdekel, hogy ki ő, milyen ő – az ember tudatát egyetlen gondolat, egyetlen érzés tölti be: kapcsolatba került egy hatalmas és gyönyörű, érzékeny és játékos lélekkel.
Ez a lélek feledhetetlen koncerteket adott szerte a világban, valamennyi lemeze sikeres lett, és amikor eltávozott, a világ – a jazz világa mindenképpen – üresebb hellyé változott.
 
A jazz kis-nagyembere tíz évvel ezelőtt ment el közülünk. Az EMI ezzel a tripla CD-t tartalmazó „best of” kiadvánnyal emlékszik meg róla.
 
Ez a három korong nem hiányozhat azok gyűjteményéből, akik eddig is szerették Michel Petrucciani muzsikáját, de azoknak is érdemes megismerkednie az anyaggal, akik még sosem hallották a lemezeit, akik sosem voltak a koncertjein, de szeretik az időnként keserédes, időnként bámulatosan szárnyaló, néha vidám, néha szomorkás, de mindig hangulatos, a szakmai tudás kemény alapjaira épített, érdekes, izgalmas, és nagyon eredeti jazzt, vagy egyszerűen a zongora hangját.
 
A lemezen elhangzó számok listája, és az egyes felvételeken közreműködő muzsikusok:
 
CD1
1. Night and Day (M. Petrucciani – zongora; P. Danielson – bőgő; E. Zigmund – dob)
2. Regina (M. Petrucciani – zongora; P. Danielson – bőgő; E. Zigmund – dob)
3. Our Tune (M. Petrucciani – zongora; P. Danielson – bőgő; E. Zigmund – dob)
4. Sahara (M. Petrucciani – zongora; G.Peacock – bőgő; R. Haynes – dob)
5. She Did It Again (M. Petrucciani – zongora; G.Peacock – bőgő; R. Haynes – dob)
6. La Champagne (M. Petrucciani – zongora; E. Gomez – bőgő; A. Foster – dob)
7. Home (M. Petrucciani – zongora; A. Holzman – szintetizátor; A. Jackson – bőgő; S. Thornton – ütőhangszerek)
8. P’tit Louis (M. Petrucciani – zongora; A. Holzman – szintetizátor; A Jacksons – bőgő; O. Hakim – dob)
9. Memories of Paris (M. Petrucciani – zongora; Y. McKee – bőgő; V. Jones – dob; A. Holzman – szintetizátor; R. Kondor – szintetizátor programok)
10. Play Me (M. Petrucciani – zongora; A. Holzman – szintetizátor; R. Kondor – szintetizátor programok; C. Walker – basszusgitár; L. White – dob)
11. Satin Doll (M. Petrucciani – zongora)
12. Lush Life (M. Petrucciani – zongora)
13. Like That (M. Petrucciani – zongora; A. Holzman – szintetizátor; A. Jackson (bőgő); S. Thornton (ütőhangszerek)
 
CD2
1. Caravan (M. Petrucciani – zongora)
2. In a Sentimental Mood (M. Petrucciani – zongora)
3. One For M. (Petrucciani – zongora; J. Abercombie – gitár; G. Peacock – bőgő; R. Haynes – dob)
4. Face’s Face (M. Petrucciani – zongora; P. Danielsson – bőgő; E. Zigmund – dob)
5. My Bebop Tune (M. Petrucciani – zongora, orgona, szintetizátor; Y. McKee – bőgő; V. Jones – dob)
6. Looking Up (M. Petrucciani – zongora, orgona, szintetizátor; R. Kondor – programok; C. Walker (basszusgitár); L. White (dob)
7. O Nana Oye (M. Petrucciani – zongora, orgona, szintetizátor; Y. McKee – bőgő; V. jones (dob); A. Holzman (szintetizátor); T. Maria (ének)
8. Rachid (M. Petrucciani – zongora; A. Holzman – szintetizátor; A. Jackson – bőgő; A. Romano – dob; S. Thornton – ütőhangszerek)
9. Take the „A” Train (M. Petrucciani – zongora)
10. One Night in the Hotel (M. Petrucciani – zongora)
11. September Second (M. Petrucciani – zongora; A. Holzman – szintetizátor; A. Jackson – bőgő; O- Hakim – dob; S. Thornton – ütőhangszerek)
12. Brazilian Suit (M. Petrucciani – zongora; E. Gomez – bőgő; A Foster – dob; S. Thornton – ütőhangszerek)
13. The Prayer (M. Petrucciani – zongora; P. Danielsson – bőgő; E. Zigmund – ütőhangszerek)
 
CD3
(A lemez „live” felvételeket tartalmaz. Közreműködők: M. Petrucciani – zongora, orgona; W. Shorter – szaxfon; J. Hall – gitár; A. Holzman – billentyűs hangszerek; S. Logan – bőgő; V. Jones – dob; A. M’Boop – ütőhangszerek)
1. Three Forgotten Magic Words
2. Pot Pourri
3. Say It Again and Again
4. To Erlinda
5. Morning Blues
6. Bimini
7. Contradictions
8. Looking Up
9. Le Bricoleur de Big Sur
 
Diszkográfia:
Michel Petrucciani Trio (1981)
Date with Time (1981)
Michel Petrucciani (1981)
Estate (1982)
Oracle`s Destiny (1982)
Toot Sweet (1982)
100 Hearts (1983)
Live at the Village Vanguard (1984)
Note`n Notes (1984)
Cold Blues (1985)
Pianism (1985)
Power of Three (1986) (Wayne Shorterrel és Jim Hallal)
Michel plays Petrucciani (1987)
Music (1989)
The Manhattan Project (1990) (Wayne Shorterrel, Stanley Clarke-kal, Lenny White-tal, Gil Goldsteinnel és Pete Levinnel)
Playground (1991)
Live (1991)
From the Soul (1991)
Promenade with Duke (1993)
The Blue Note Years (1993)
Marvelous (1994)
Conference De Presse (1994)
Au Theatre Des Champs-Élysées (1994)
Darn that Dream (1996)
Flamingo (1996)
Solo Live (1999)
Live in Germany (1998)
Both Worlds (1998)
Trio in Tokyo (1999)
Concerts Inedits /Live (2000)
Conversation (2001)