Főkép

Itt a nyár, amikor minden épeszű kiadó takaréklángon üzemel, s csak elvétve jelennek meg kiemelkedő lemezek. Ezekben az ínséges időkben az ember már annak is örül, ha kedvezményes áron hozzájut a húsz évvel korábbi kedvencéhez, vagy az újdonságok között rábukkan valami hallgathatóra.
 
A hajdani Coal Chamber énekes, Dez Fafara már nem is annyira új bandájának negyedik stúdiólemeze még ennek a kaotikus időjárásáról elhíresülő nyárnak az elején került a kezembe, s mi tagadás, beletelt némi időbe, mire bekerült a lejátszómba.
 
De végre ezen is túl vagyok, s mint az első látogatásomra a fogorvosnál, erre is felemás érzésekkel gondolok vissza. Mindkét eseménynek voltak kellemes pillanatai, de ezért akadt ezzel ellentétes is.
 
Pedig amikor az első szám kellő hangerőn megdörrent a hangfalakból, az volt az első gondolatom, hogy húha, ezek aztán nem haboznak, nyomják ezerrel. Ráadásul az énekes hangja teljesen passzol a zenéhez, bár az éneklésbe nála a kurjászás is beletartozik. A másik kellemes csalódást a dobos teljesítménye okozta. John Boecklin manapság ritka tehetséggel püföli a cuccát, mezei kapálásnál jóval többet művel.
 
Hozzájuk képest a gitárosok halványabban teljesítenek. Ami azért vicces, mert ha nem háttérben szól a lemez, hanem kifejezetten odafigyelek rá, akkor hallom, mennyi munka van a lemezben, tényleg átgondolt, változatos számokat írtak, s ennek megfelelően a gitártémák is jól kidolgozottak. Csak valahogy nem érvényesülnek a dob és az ének mellett. Ha háttérmuzsikaként hallgatom, akkor a tizenhárom szerzemény menthetetlenül összemosódik.
 
Pedig ez egy jó korong, ami csak azért nem lesz olyan sikeres, mint mondjuk a The Blackening a Machine Headtől, mert nincsenek rajta emlékezetes számok. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a hármas Skid Row album esetében: szinte végig minőségi a muzsika, viszont ezen kívül semmi sem marad meg a hallgatóban.
 
Ami akárhogy is nézem, gondot jelent. Hiába húzós a zene (elvégre groove metalról beszélünk), ez egy idő után már kevés. Persze tisztában vagyok vele, hogy a Pray for Villainssokak kedvence lesz, amit valahol meg is tudok érteni, sőt bevallom, kis adagban (2-3 szám) nagyon tetszik a Devildriver zenéje. De ebből az élvezetből ennyi pontosan elegendő is.
 
Az együttes tagjai:
Dez Fafara - ének
Mike Spreitzer - gitár
Jeff Kendrick - gitár
Jon Miller - basszusgitár
John Boecklin - dob
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Pray For Villains
2. Pure Sincerity
3. Fate Stepped In
4. Back With A Vengeance
5. I`ve Been Sober
6. Resurrection Blvd.
7. Forgiveness Is A Six Gun
8. Waiting For November
9. It`s In The Cards
10. Another Night in London
11. Bitter Pill
12. Teach Me To Whisper
13. I See Belief

Diszkográfia:
DevilDriver (2003)
The Fury of Our Maker`s Hand (2005)
The Last Kind Words (2007)
Pray for Villains (2009)