Főkép

Vivaldi, aki a saját korában sokkal jobban ismert, vagy legalább annyira híres volt operáiról, mint concertóiról, a versenyművekben éppoly könnyen felfedezhető drámaiság megteremtésének mestere volt.
 
Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, mint a Juditha Triumphans az albumra kiválasztott áriája, az „Armatae face et angubus”, amely zaklatott hegedűszólamaival szinte elénk varázsolja a fáklyákkal és kígyókkal felfegyverkezett sereget.
 
Sokkalta gyönyörködtetőbben, mintegy a velencei csatornák hullámzó vizének örökké nyugtalan nyugalmával vall a szerelemről a „Solo quella guancia bella”.
 
A „Gelido in ogni vena” ugyanakkor a feldúltság és fájdalom elviselhetetlen feszültségét érzékelteti már-már tapinthatóan a visszafogottan, rekedtesen suttogó, majd hirtelen erővel és végtelen keservvel felsajduló hegedűkkel.
 
A vágyakozást mi sem fejezhetné ki jobban, mint a szívet közvetlen megszólító fuvolaszó – ezt később Gluck lovag is felismerte és kihasználta az Orfeo ed Euridice egyik gyönyörű betétjében. Amit azonban Vivaldi tesz, ahogy antifonikusan felelteti a tiszta hangú hangszert és a megindító emberi hangot, a hangulatfestés barokkosan emberi eszközeivel a tökéletesség egyik csúcsát éri el.
 
Az album talán legszebb áriája a „Forse, o caro, in questi accenti”, melyben a fájdalom és enyhülés hangjait megszólaltató, átélt és csodálatos énekdallamot a tömbösen megszólaló vonósok és egy magányos lant kísérete teszi még szívbemarkolóbbá.
 
A „Cara sorte di chi nata” könnyed, szinte felhőtlen vidámságát a pásztori furulyaszó adja, amit Vivaldi oly előszeretettel alkalmazott hasonlóan idilli concertóiban, míg a siciliano ringó, pontozott ritmusai finom ünnepélyességet kölcsönöznek a „Non mi lusinga vana speranza” uralkodói fogadalmának.
 
Ám a szavak, az érzelmek tényleges tolmácsolója elsősorban mégis Magdalena Kožená, akiről eddig is tudni lehetett, hogy a legkiválóbb előadók magabiztosságával, virtuozitásával és sokrétűségével szólaltatja meg a legkülönfélébb áriákat.
 
Kožená mezzoszopránja a régizenések egyenes hangképzésének és a hagyományos huszadik századi felfogás teltebb, vibrátósabb megformálásának előnyeit egyesíti magában, miközben egyértelműen a korhű megközelítés dominál benne, de ez kizárólag a művésznő előnyére válhat.
 
A minden áriából a legtöbbet kihozni képes Kožená ekképp azt is megmutatja nekünk, hogyan lehet, hogyan érdemes értelmeznünk a versenyművekben gyakorta visszaköszönő stílusmegoldásokat és motívumokat.
 
Nehéz nem sokszor meghallgatni ezt az albumot, de talán még nehezebb nem elővenni a Vivaldi-opusokat, hogy elgyönyörködve, elmerülten végighallgassuk az operaáriák révén mélyebb értelmet nyert dallamokat.
 
Előadó:
Magdalena Kožená – mezzoszoprán
 
Közreműködők:
Venice Baroque Orchestra
Andrea Marcon – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. „Sonno, se pur sei sonno” Tito Manlio, RV 738
2. „Armatae face et angibus” Juditha Triumphans Devicta Holofernes Barbarie, RV 644
3. „Solo quella guancia bella” La Verita In Cimento, RV 739
4. „Gelido in ogni vena” Farnace, RV 711
5. „Tornar voglio al primo ardore” Arsilda, Regina Di Ponto, RV 700
6. „Sol da te, mio dolce amore” Orlando Furioso, RV 728
7. „Misero spirto mio” Ottone In Villa, RV 729
8. „Nel profondo, cieco mondo” Orlando Furioso, RV 728
9. „Forse, o caro, in questi accenti” Farnace, RV 711
10. „Cara sorte di chi nata” La Verita In Cimeno, RV 739
11. „Ho il cor gia lacero” Griselda, RV 718
12. „Non mi lusinga vana speranza” L’Incoronazione Di Dario, RV 719
13. „Lo stridor, l’orro d’Averno” Orlando Finto Pazzo, RV 727
14. „Andero, volero, gridero” Orlando Finto Pazzo, RV 727
15. „Mentre dormi Amor fomenti” L’Olimpiade, RV 725