Főkép Amint azt a sorozatot nyomon követők már megszokhatták, Zsoldos Attila munkája is az objektivitás mentén tárja elénk történelmünk egy darabját, tartózkodva attól, hogy bármiféle elmélet vagy elképzelés felé vigye el az olvasót egy-egy adott esemény kapcsán.
 
És bár az írásbeliség nagy fejlődésen ment keresztül a 13. századi Magyarországon (egyre több magánszemély fordult az egyházhoz, hogy ügyes-bajos dolgait oklevélre írassa), mégis számos dolgot illetően – forrás hiány miatt – csak sötétben tapogatózunk.

A Nagy uralkodók és kiskirályok a 13. században című kötet a közérthetőségben is követi a sorozat előző darabjainak példáját. A világos, egyértelmű és sallangmentes megfogalmazás révén egy viszonylag könnyedén olvasható anyagot kapunk.
 
Ami viszont esetlegesen nehézséget jelenthet, az a száz oldalba beleszorított százévnyi történelem felfogása és megértése, tekintettel arra, hogy egy ilyen jellegű munkában minden mondat nagy fontossággal bír.

Abban is biztos vagyok, hogy Zsoldos Attila munkájában ismét számos téves vagy nem teljesen pontos dolog a helyére kerül.
 
Az 1222-ben kiadott Aranybullát például még jó pár aranybullának hívott okirat követte, mi mégis szinte csak ezt, a II. András által kiadottat illetjük a köznyelvben így.
Az is tisztázódik, hogy voltaképpen szinte egyetlen sora sem került soha megvalósításra vagy betartásra, a későbbiek folyamán – még a 19. században is – a nemesség mégis folyamatosan erre hivatkozik, ha úgy gondolja, sérelem érte.
 
Vagy tekinthetjük a tatárjárás történetének kérdését is, amellyel kapcsolatban szintén számos hibás vagy pontatlan információ kering a fejekben.

Külön öröm volt számomra, hogy a könyvben – mérete miatt két különálló oldalon – megjelenik az Árpád-ház családfája. Ez nagymértékben segít eligazodni a meglehetősen szövevényes családi szálak útvesztőjében, és mindjárt tiszta képet kapunk arról, ki kinek a kicsodája.

Egyetlen bánatom ezzel csak az, hogy kizárólag a 13. századra vonatkozik, tehát III. Bélától indítva látjuk az Árpádokat. Remélem a sorozat 24. kötete – amely időrendi áttekintés lesz – tartalmaz majd egy teljes családfát is.

És még két szívemnek kedves dolog a könyvvel kapcsolatban – bár ez jellemző az előző részekre is: a bő képanyag (minden oldalra jut egy-két kép vagy térkép) és a „kis keretes” szövegek, amikben idézetek vagy egy-egy fogalom bővebb magyarázata található.

Tiszta szívvel ajánlom mindenkinek ezt az igényes, szépen kivitelezett, hiteles munkát, mint ahogy az egész sorozatot is.