FőképA 0. napon sem kímélt minket az időjárás. Nem tudom, meddig lehet fokozni a dolgot, de úgy tűnt számomra, hogy a kánikula szó sem képes a maga teljességében visszaadni a hőmérsékleti viszonyokat.
Még szerencse, hogy vízpart mellett van a rendezvény, így a résztvevők jelentős része a Sugovica partján található strandokat választotta a túléléshez.
 
A rekkenő hőség ellenére kellemes kötelességemnek kellett eleget tennem, hiszen befutott „R” kollega, akinek a neve napját ünnepeltük meg. Mindez olyan jól sikerült, hogy szinte semmi kedvünk nem volt bármilyen színpad közelébe menni. Inkább csak hideg szódát próbáltunk vadászni az EFOTT-on.
Sajnos nem igazán jártunk eredménnyel, gyanítom a hűtők nem igazán voltak képesek megbirkózni a nagy meleggel.
 
Persze a mai napon is volt pár koncert, amit azért a nagy ünneplés közepette is sikerült elcsípni.
Például egy nagyon zúzós Subscribe előadást. A srácokon az első pillanattól fogva látszott, hogy beleadnak apait-anyait, szinte meghaltak a közönségért. Minden nóta alatt végig pörögtek, ugráltak a deszkákon.
A nézősereg pedig hasonlóképpen reagált minderre: fergeteges tombolást rendeztek a színpad előtt.
 
Mivel pont a Subcribe-al egy időben zajlott a Copy Con zenei mérkőzése a FISH!-el, így ennek már csak az utolsó traktusaira értem oda. Egy-egy nótát és az eredményhirdetést azért sikerült elcsípni.
A dolog lényege nagyjából annyi, hogy van két színpad, azon két zenekar köztük meg a közönség. Felváltva játszanak a bandák, a hallgatóság ovációját lemérve pedig kiderül ki a jobb. Ma a FISH! nyert.
 
Hasonlóképpen jártam az Omegával is: az utolsó két számot tudtam megcsípni. Ahogy a hátsó traktusból elnéztem, a közönség soraiban szép számmal megjelentek az idősebb korosztály képviselői is, akik talán húsz-huszonöt évvel ezelőtt járhattak az első Omega koncertjükön.
 
Mivel ekkorra már meglehetősen elegem lett abból, hogy mindennek a végére érek csak oda, meg a fáradság jelei is kezdtek mutatkozni rajtam, szép csendben elbattyogtam az ágyam fel.
 
Az 1. napon kis társaságunk úgy döntött, hogy ha már egyszer turisztikai találkozó az esemény, akkor menjünk is el túrázni, mégpedig az egyik meghirdetett csapatos kalandra. Mielőtt bárki bármilyen rosszra/jóra gondolna, természetesen bortúráról van szó.
 
Buszunkkal késő délelőtt vágtunk neki a Bátaapáti felé vezető útnak, így dél felé érkeztünk meg a faluba, ahol nagy megelégedésünkre két, tizenhárom fokos pincében kóstolhattunk illetve hallgathattuk meg a helyi borászat történetéről szóló előadást.
Utána persze fakultatív beszélgetés keretén belül folyt tovább a diskurzus. És a bor.
 
Valamikor délután négy óra magasságában értünk vissza a Petőfi-szigetre, így el is csíptük az Üllői Úti Fuck koncertjét. És szinte hihetetlen módon, végre a Nagyszínpadon léptek fel. Remélem, hogy ez nem egyedi eset lesz és a továbbiakban, mint nagyszínpados fellépő tekinthetünk a zenekarra.
 
Mindezt annyira komolyan is gondoltuk kis társaságukkal, hogy végigüvöltöztük a koncertet „NAGY-SZÍN-PAD- NAGY-SZÍN-PAD” felkiáltásokkal.
Ugyan nem voltunk sokan, de így legalább végig árnyékban állva, a színpadtól öt méterre, teljesen biztonságosan és kulturáltan tudtuk átadni magunkat a beérkező koncertélménynek.
 
Szegény embert az ág is húzza, ezért persze már megint csak egy koncert végére tudtam befutni. A szenvedő alany ezúttal a Dirty Dance volt. Pedig Angyal és bandája mindig is a szívem csücske lesz a The Cult miatt. Merthogy a zenekar részben Cult tributeként is indult.
 
Tekintettel arra, hogy a színpad előtti területen egy deka árnyék nincs, így sajnos elég kevesen voltak csak, akik bevállalták a tűző napot. Persze én már csak azért is bevállaltam a szaunát, a kedvencekért mindent alapon.
A koncert meg baba volt, teljesen jól szóltak a srácok. Én meg persze végig énekeltem azt a kis időt, amit még sikerült így elcsípnem belőlük.
 
Mivel nagyon elegünk lett a dögmelegből és a szúnyogokból – és persze a meleg szódából – kis kirándulást tettünk Baja belvárosában. Egészen a Hentergő nevet viselő vendéglátóipari egységig jutottunk, hogy itt aztán némiképpen felfrissülve tudjunk visszavágtatni a Quimby koncertjére.
 
Sikerült az első sorokban landolnunk, ami kisebb csodaszámba ment, mert elég nagy tömeg gyűlt össze, hogy megnézze a bandát. A Quimby pedig nem hazudtolta meg magát, nyomtak egy szuper kis koncertet.
Minden pöpecül szólt és a közönséget sem kellett nógatniuk, hogy legyünk már szívesek és tomboljunk egy kicsikét. Nagyjában-egészében végig énekeltük, ugráltuk és táncoltuk az egész előadást, hogy aztán tökéletesen lefáradva mehessünk a dolgunkra. Én például aludni.