Főkép Milyenek a porosz sárkányok? Hát katonásak.
 
Többek között ez derül ki az általam már nagyon várt harmadik Novik kötetből – amit egyszerűen képtelen voltam letenni amikor végre kézbe vettem (még jó, hogy mindez hétvégén történt, így akadálymentesen leülhettem vele egy csendes sarokba).
 
A cselekmény központi része Napóleon 1806-os porosz hadjáratával foglalkozik, és ugyebár Novik alternatív világában sárkány nélkül nincs háború.
 
Ám mire idáig eljutunk, sárkányával (Temeraire) és embereivel nagy utat kell megtennie Laurence kapitánynak. Egyrészt Kína még ebben az alternatív mindenségben is messze van Európától, másrészt útközben egy fontos küldetést is teljesíteniük kell.
 
Fura mód hősünket az Admiralitástól kapott feladat kevésbé nyomasztja, mint két másik, számára sokkal kellemetlenebb fejlemény.
 
Egyrészt baljós érzés fogja el, ha arra gondol, mit szól majd apja a hírhez, mely szerint fiacskáját adoptálta a kínai császár. Persze csak diplomáciai megfontolásokból.
 
Másrészt a keleten felvilágosult Temeraire a ködös Albionban a sárkányok jogaiért kíván küzdeni (fizetés, parlamenti képviselet, szabadon választható életpálya, stb.), ami ismerve az Admiralitás vezetőit, cseppet sem ígérkezik egyszerűnek.
 
Kis túlzással megváltás Laurence számára, amikor Isztambulban semmi sem úgy alakul, miként az a kapott parancsban szerepel, és ettől kezdve nem marad ideje az aggódásra.
 
De a lényeg akkor is a porosz hadjárat...
 
Azt kell mondjam, Novik végre a szárazföldi hadviselés terén is vette a fáradságot és végiggondolta, miként lehet a korabeli hadviselésbe beilleszteni a sárkányokat.
Plusz pontot érdemel a Temeraire ellenségévé vált Lien (ennek mikéntjéről szólt az előző rész) ötletes alkalmazása, aki a francia sárkányok vezetőjeként alaposan felforgatja a korabeli hadviselést.
 
Talán már ennyiből is kiderül, ezúttal sem ért csalódás, pontosan azt kaptam, amit vártam. Jól megírt történet (már önmagában lepontozza korunkat, hogy ezt egyáltalán le kell írnom), a valóságot a képzelettel remekül ötvöző pergő cselekmény, miközben a két főszereplő jelleme sem sikkad el (bár a többi statiszta csak jelzésértékűen van jelen).
 
Kiegészítésként még egy megjegyzés: a valóságban Napóleon tönkreverte a túlerőben lévő, a kortársak által az egekig magasztalt porosz hadsereget (és a velük szövetséges oroszokat), megalázó békét kényszerítve a porosz királyra.
 
Regényrészlet