Főkép

Délután négy óta folyamatosak voltak koncertek a nagyszínpadon. Közvetlenül Manson előtt a Quimby-é volt a színpad.
A nézőtér megtelt, a zenekar ismét fantasztikus bulit csinált. A rengeteg hangszer, valamint Kiss Tibi és Varga Livius átkötő szövegei ismét különleges estét varázsoltak a fesztiválozóknak.
 
Koncert közben kiderült, hogy az első sorokban Manson-rajongók várják izgatottan az Antikrisztust. Azt gondolná az ember, hogy ha egy ilyen személyiség érkezik hazánkba, nagy várakozás előzi meg.
Ám a Quimby koncertje után elhagyták a nézőteret az érdeklődők. Fél órával a koncert kezdése előtt szinte a színpadig el lehetett sétálni.
 
Persze aztán folyamatosan gyülekeztek az emberek, és mire Manson összes kellékét a színpadra állították, meg is telt a nézőtér. A fekete függöny lehullott és ott állt előttünk a sátánizmus élő jelképe, egy borotvapengét ábrázoló pólóban.
 
A koncert elején legújabb lemezéből (The High End Of Low) kaphattunk ízelítőt, ami nagyon rossz kezdésnek bizonyult. Az új album meg sem közelíti a korábbi Manson korongokat, hiszen kevésbé pörgős számokat tartalmaz.
Mondjuk ez a „visszafogottság” már érzékelhető volt az előző, Eat Me, Drink Me című albumnál is.
 
A közönség nagy része nem ismerte a dalokat, mindenki csak úgy, ide-oda mozgolódott. Ez Mr. Mansonnak sem kerülte el a figyelmét: látható volt az arcán, hogy nem érzi jól magát a közönséggel.
Mi több, ő buzdította tapsra a kedves hallgatóságot.
 
Az örök klasszikusoknál azonban a hideg futkosott az ember hátán, mikor a több ezres tömeg egyszerre énekelt. A „Sweet Dreams”, a „The Beautiful People”, „Irresponsible Hate Anthem”, valamint a „Rock Is Dead”-en kívül egyetlen korábbi dalt sem hallhattunk, így az élvezet hamar véget is ért.
 
Ráadásul olyan hirtelen lett vége a koncertnek, hogy csak az vette észre, aki az első sorban állt. Szűk másfél óra után ugyanis Manson úgy döntött, nem játszik többet. Hogy ez az érdeklődés hiánya miatt volt-e, vagy tényleg ennyit terveztek, nem tudni.
 
Az biztos, hogy a hivatalos első levonulás után visszajöttek, eljátszották a „The Beautiful People”-t, aztán, vége lett. Semmi botrány, semmi különösebb show- vagy látványelem nélkül.
Elképzelhetjük, hogy Marilyn Manson csak visszafogta magát, ahogyan azt is, hogy készült ugyan valami plusszal, de úgy döntött, mi ezt nem érdemeljük meg.
 
Valószínűleg a zenekar sem erre számított, így csak reménykedhetünk, hogy az Antikrisztus nem szabadítja hazánkra a pokol minden átkát, és legközelebb is tiszteletét teszi Magyarországon.

Képek: Szántai Zita