Főkép

Az ember, ha eljátszik egy kicsit a gondolattal, akkor a legtöbb hangszerhez képes kapcsolni egy érzetet és egy atmoszférát. Ez nálam sem működik másként: ha hárfazenét hallok – függetlenül attól, hogy éppen kelta vagy klasszikus zeneszerszámról van szó –, bennem egyfajta emelkedett ünnepi hangulat társul ehhez az instrumentumhoz.
 
Tipikusan olyan hangszerről van szó, amelynek hangja a legtöbb embernek tetszik, ezért az ilyen jellegű kiadványok is népszerűek. Annak ellenére, hogy meglehetősen kevés „hárfás” album jelenik meg napjainkban. Nyilvánvalóan számos oka van ennek, ezért nem is boncolgatnám különösebben a témát.
 
Annyit azért mégis elmondanék, hogy a hárfa a megtanulhatóság szempontjából az egyik legnehezebb hangszernek számít, ezért kevesen választják (és még ennél is kevesebben tudnak világ-hírnévre szert tenni általa). Ez utóbbi, sikeresek csoportjába tartozik a francia származású muzsikus, Xavier de Maistre is akit, ma a hárfaművészek új ikonjának tartanak.
 
A több mint tíz éve a Bécsi Filharmonikusok tagjaként tevékenykedő előadót azt hiszem, nem kell különösebben bemutatni a hazai közönségnek. Egyrészt, mert komolyzenei körökben világszerte jól csengő név az övé. Másrészt a szerencsések 2004 októberében a VI. Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztiválon is hallhatták őt.
 
A hárfaművésszel kapcsolatos legfrissebb információ szerint 2009-ben, az Év Muzsikusa kategóriában – a Nuit d’Etoiles (Debussy) című lemezén mutatott teljesítménye alapján – ő lesz a nagy presztízsű ECHO Klassic Awards győztese (a díjátadó október 18-án lesz Drezdában).
 
Xavier de Maistre nemrégiben megjelent Hommage á Haydn címet viselő albumával – melyen éppúgy megtalálhatóak az eredeti koncertművek, mint a saját, illetve más szerzőktől származó átiratok –, belépett a 200 évvel ezelőtt elhunyt Haydn előtt fejet hajtó művészek táborába.
 
A két koncertművet (a G dúrt és a D dúrt) amolyan kötelező gyakorlatnak érzem az előadó részéről.
Kétség sem fér hozzá, hogy a francia muzsikus igen magas színvonalon hozza a kötelezőt. Játéka egyszerre virtuóz és elmélyült, briliáns és tekintélyt parancsoló, ám hiányzik belőle az a felszabadultság és szabad szárnyalás, amit a saját átiratainak előadása során bárki megtapasztalhat nála.
 
Amíg a koncertművekben az eminens diák szólal meg, addig az C dúr Variációkban és az Adagio tételben inkább egy kísérletező kedvű zseni. Bár az említett két mű igen rövid – alig 4 perces –, az előadó játékát hallgatva teljesen felborul az ember időérzete, hiszen sokkal hosszabb időt érzékelünk, mint amit az óra mutat.
 
Persze nem a „bárcsak véget érne már” effektusról van szó, hanem egy abszolút pozitív értelmű megjegyzésről. Akárcsak egy jó sci-fi-ben, itt is varázslatos módon megváltozik az „idődimenzió”.
 
A megemlékező albumot Marcel Grandjany 1953-ban írt műve, a Fantázia egy Haydn-témára zárja, ami egyrészt nem könnyű darab, másrészt a kortárs zeneszerzésben kevéssé tapasztalható alázatossággal tér vissza a komponista újból és újból ahhoz a pár taktusnyi Haydn-témához, mely kezdőpontjául szolgál.
 
Grandjany-ról köztudomású, hogy gyakorló hárfás volt, így könnyen belátható, hogy a hangzatok alakulása, összecsengése korántsem a véletlen műve.
 
Az album utolsó szerzeményénél Xavier de Maistre játéka ismét az eminens diák irányba húz, de korántsem olyan feszesen és kötötten, mint a koncertművek esetén. Ezt a művet egyfajta arany középútra történő törekvés jellemzi: a muzsikus a produkciójában úgy tud megfelelni Haydn-nek és Grandjany-nak, hogy közben a saját gondolatainak is képes teret adni.
 
Előadó:
Xavier de Maistre – hárfa
 
Közreműködők:
Vienna Radio Symphony Orchestra, Bertrand de Billy vezényletével
 
A lemezen elhangzó számok listája:
Joseph Haydn
1-3 Concerto in G Major, Hob. XVIII:4
4-6 Concerto in D Major, Hob. XVIII:11
7    Variations in C Major, Hob. XVII:5
8    Adagio in F Major, Hob. XVII:9
 
Marcel Grandjany
9    Fantaisie sur un Théme de Haydn, Op. 31
 
Diszkográfia:
Henriette Reine (1999)
French Concertos For Harp (2002)
Concertos For Two Harps Amd Orchestra (2003)
Famous Classics (2005)
Concertos For 1 And 2 Harps (2007)
Nuit D’etoiles (2008)
Hommage á Haydn (2009)