Főkép Kaján Tibor nyolcvannyolc éves, és akik az idei Könyvhéten vették maguknak a fáradságot, hogy a megfelelő időpontban elzarándokoljanak az Arión Kiadó standjához, azok megállapíthatták, tisztes kora ellenére élénken, csillogó szemmel dedikált. Ami nála - érthető módon - nem csak szignózást jelent.

A többek között Pulitzer-díjas grafikus a karikatúrának azon ágát műveli immáron hosszú évek óta, amely a fontosabb tulajdonságok, jellemzők túlzásával, torzításával tesz nevetségessé valós személyt, fogalmat, bármit.
 
Erre találó példa a kötetben szereplő Salvador Dali kép. Az idős mester égnek meredő bajusszal, talpig elegánsan, ámde kétségbeesetten nézi a lábai előtt heverő megroggyant órát, ami egyértelmű utalás híres képére (Az elfolyó idő).
A karikatúra ott kezdődik, hogy a festő pumpával próbálja a „leeresztett” időmérőt normál állapotba hozni.
 
Zseniális megoldás. A néző egyrészt azon kacag, milyen ábrázatot vág Dali, másrészt meg azon, hogy végre kiderült, miért ilyen furák az órák. De minél tovább nézzük, annál több értelmezési lehetőség ugrik be.

A pumpa például jelképezheti a művész teremtő képzeletét, amely új jelentéssel ruházza fel a hétköznapi tárgyakat. Esetleg az ijedt tekintet azt jelzi, Dali valami mást látott a világban, és erre próbált képeivel bennünket is ráébreszteni?
Mondom, minél tovább nézzük, annál furábbak ezek a karikatúrák. Még jó, hogy első ránézésre is hatnak.
 
Persze nem minden esetben, hiszen időnként szükség van arra a sokat emlegetett „alapműveltségre”, amelynek birtokában tudjuk, miért mulatságos Michelangelo ecsetet tartó keze, vagy Chagall esetében mit keres a hegedűs a háztetőn.
 
Más estekben egyszerűen elég, ha ismerjük a Marlene Dietrich-et vagy Rutkai Évát. Így sokkal könnyebb értelmezni, miért így készültek el az őket ábrázoló rajzok. Vagy miért vicces az, ha Aesopus Andersennek mesél.
Az is előfordul, hogy a karikaturista közismert kifejezésnek ad új értelmezést, mint például az „Örökrangadó” című grafika esetében.
 
Mindezt finom eleganciával teszi. Rajzaiból hiányzik a bántó él, a gúnyosság, sőt, gyakran a bölcsesség is megcsillan bennük. Ez utóbbi kijelentésemet alátámasztják a kötetben olvasható aforizmák, melyek szintén Kaján Tibor tehetségét dícsérik.
 
Az Élet-művészet a teljesség igénye nélkül nyújt betekintést a gazdag életműbe, további ismerkedésre csábítva az olvasót.