Főkép Vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet megkerülni a politikát. Ez a helyzet is pontosan ilyen. George W. Bush-t, amióta nem elnök, rendszeresen szidják, kifigurázzák, gúnyolják, sok mindent a nyakába varrnak – mindenki döntse el, hogy okkal vagy ok nélkül.
 
Voltak olyan szerzők/előadók, mondjuk a KMFDM, akik nyíltan támadták az ex-elnököt, és voltak/vannak olyanok, akik ezt valamivel burkoltabban teszik meg. Ez utóbbiak közé tartozik a Green Day az új albumával.
 
A lemez anyaga sajátságos rockoperának is tekinthető, bár az igazat megvallva nem igazán közelíti meg azokat a ma már klasszikusnak számító darabokat (a Who Tommy-ja, a Pink Floyd The Wall-ja, vagy akár David Bowie Ziggy Stardust-ja, hogy csak a populárisabbakat említsem), amelyek miatt kitalálták ezt a fogalmat.
Az a szetting viszont, amiben a Rómeó és Júliára emlékeztető sztori játszódik, eredetinek és érdekesnek tűnik.
 
Milyen is a 21st Century Breakdown világa? Olyan, mint a mostani, az aktuális világ, pontosabban: amilyen az aktuális világ, az aktuális Amerika lenne, ha nem történt volna egy hirtelen váltás az USA politikájában, ha mondjuk nem lett volna elnökválasztás.
 
Mike Dimt, a banda basszusgitárosa így fogalmazott: „A történet főhősei {Christian és Gloria} a jelenben élnek, abban a zűrzavarban, amely az USA 43. elnöke nyomán maradt, és megpróbálják megoldani az életük során felmerülő problémákat”.
 
Milyen is a zene, amely aláfesti ezt a világot? A Green Day kapcsán sokan tévednek – mondjuk mindenki, aki ráragasztja a „punk” címkét. Ez nem punk, nem rock, nem high-school zene, nem rockopera, nem…
Lehetne sorolni, hogy mi nem, de nagyjából lehetetlen meghatározni, hogy mi igen. A Green Day - anélkül, hogy elhelyezném az értékskálán – egyszerűen: Green Day.
 
Tehát, adott egy rockopera, amelynek története két fiatalról szól; a történet helyszíne a George W. Bush utáni „romos” Amerika – és ehhez a „filmhez” a Green Day szolgáltatja kicsit punkos, kicsit post-thrashes, néhol lírába hajló soundtracket, ráadásul úgy, hogy a mondanivalót „szókimondó”-nak ítélt módon tálalja.
 
A zenekar valóban nagy feladatra vállalkozott, és komoly anyagot kívánt elkészíteni – ezt sugallja a dalok címe, meg az, hogy három tételbe (Heroes and Cons, Charlatans and Saints, Horseshoes and Handgrenades) szedték a szerzeményeket.
Ezt a feladatot valójában sikerült elvégezni, a zene is hangulatos, aki szereti a Green Day-t, annak egészen biztosan tetszeni is fog, de…
 
… én személy szerint nem tudtam rájönni, hogy pontosan kiknek is szól.
 
Olyan ez, mint T. H. White Merlin könyve című kötete, ami valójában egy nagyon komoly, mesébe, pontosabban: Merlin-legendába öltöztetett társadalomkritika.
Nem egy light fantasy, az egyszer biztos; talán ez az oka annak, hogy nem jelenhetett meg ’90 előtt. A kiadó viszont egy szánalmas, fantasy-s, varázslós borítóval hozta ki. Aki kézbe vesz egy ilyen borítójú könyvet, az unni fogja a történetet.
Akit meg érdekelne a történet, az kezébe nem veszi az ilyen borítójú könyveket.
 
Green Day-re átültetve: aki szereti a Green Day zenéjét, annak túl komoly a téma, aki számára pedig fogyasztható a téma, az nem biztos, hogy Green Day-t, és ilyen típusú zenét hallgat.
 
Az együttes tagjai:
Billie Joe Armstrong – gitár, zongora, ének
Mike Dirnt – basszusgitár, vokál
Tré Cool – dob, ütőhangszerek
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Song of the Century
2. 21st Century Breakdown
3. Know Your Enemy
4. Viva la Gloria!
5. Before the Lobotomy
6. Christian’s Inferno
7. Last Night on Earth
8. East Jeasus Nowhere
9. Peacemaker
10. Last of the American Girls
11. Murder City
12. Viva la Gloria (Little Girl)
13. Restless Heart Syndrome
14. Horseshoes and Handgrenades
15. The Static Age
16. 21 Guns
17. American Eulogy
18. See the Light
 
Diszkográfia:
39/Smooth (1990)
Kerplunk (1992)
Dookie (1994)
Insomniac (1995)
Nimrod (1997)
Warning (2000)
American Idiot (2004)
21st Century Breakdown (2009)