Főkép Majipoor bolygóját 14000 éve hódította meg az emberiség. Idővel kieshetett a kereskedelmi útvonalakból, mert a csillagközi utazás és sok egyéb tudomány hanyatlani kezdett, majd teljesen eltűnt.
Kialakult viszont egy sajátos, archaikus, feudális jellegű rend, amely évezredekre biztosította a békét, egészen addig, amíg Lord Valentine, a Napkirály testét el nem bitorolta valaki.
 
Robert Silverberg regénye először 1990-ben jelent meg Magyarországon, az akkoriban szinte egyetlen fantasy kiadónál, a Griff könyvek hetedik tagjaként, a Boros-Szikszai páros borítójával, egy elég erős mezőnyben, ahol úgy gondolom, sikeresen megállta a helyét.
 
Azért csúnya dolog elrabolni a Napkirály testét, mert ő az egész bolygó uralkodója, három másik hatalmi központtal, az anyjával, az Úrnővel, a legutóbbi békésen nyugalomba vonult Napkirállyal, aki Pontifexként segíti a bolygót, és az Álmok Királyával.
 
A Napkirály és a Pontifex birtokolja a tényleges vezető és törvényhozói hatalmat, amíg a többiek az ősidőkből megmaradt tudás segítségével az emberek sorsát irányítják, azzal, hogy az álmaikon keresztül vezérlik őket.

Az Úrnő üzenetekkel próbálja őket a helyes útra terelni, az Álmok Királya pedig rossz álmokkal bünteti az embereket. Tehát, akinek sikerül az uralkodó testébe bújni, az nem csekély hatalomhoz jut.
 
A rendszer évezredekig jól működik, amíg a fenti gazemberség meg nem esik, és egy vándor zsonglőr álmai azt nem jelzik neki, hogy ő a valódi Napkirály, és nem az, aki a világban parádézik.

Ambíció nélküli lézengőként Valentine nem tulajdonít jelentőséget az álmainak, egészen addig, amíg a társai is Üzeneteket kapnak róla, és meg nem győzik, hogy nem csak a neve azonos a Napkirályéval!

Felkerekedik hát, hogy visszaszerezze a trónját, bár ez lévén igen-igen lentről indul, nem lesz egyszerű, a Kastély-hegy pedig nagyon magas...
 
Silverberg világa gazdagon kidolgozott, bár biztosan van, aki kicsit sablonosnak találja a sok nemzet békés egymás mellett élését a rezervátumba zárt őslakókkal...
 
Ettől függetlenül úgy gondolom, a klasszikus recept, a „mindannyian arról álmodunk, hogy kisemberből a sors egy csapására hőssé, a világot formáló hatalmassággá tegyen” beválik, és máris kész a zseniális sci-fi-fantasy keverék.