FőképA pár másodperces, humoros intrót követően klasszikus zongorarock-akkordok csendülnek fel, és egy pillanatra azt hiszem, nem is egy new rave albumot hallgatok, hanem valamiféle stílusújító próbálkozást, amelynek köszönhetően a rockzene egészen új arculatot kap hamarosan.
De nem, a keményebb megszólalásra ráolvasás- vagy inkább kiszámolószerű szöveg felel, ami már tökéletesen kielégíti a műfaj követelményeit.

A The Kolin zenéje ugyanis a new rave-re jellemző stílusegyveleg, amelyben a domináns indie és rock mellett felfedezhetők az aszimmetrikus négy-negyedes témákra épülő breakbeat, másutt pedig a techno és a hip-hop, vagy épp az elektronikus pop elemei. Vagyis a sűrű szintetizátorhangzás egyértelműen meghatározó.

És ha már az elektronikus pop is képbe került, a lemez talán legélvezetesebb dala a nyelvnyújtogató (avagy inkább veszélyes vizekre evező?) „B-65 (Gay Submarine)”, melynek vidám lendülete lényegében ellenállhatatlan.
Egy másik kedvencem, a „San Francisco” pedig rekedtes szintetizátorokkal és szinkópált ritmusokkal teli, elektronikus funk alapokon nyugvó, jókedvűen kemény rockzene.

Ám a teljes, közel háromnegyedórás anyagot a könnyen emészthető, de még a legdiszkósabb pillanatokban sem igénytelen ritmusok, az erőteljes tónusok, sőt, érzésem szerint valahol elrejtve (vagy nem is annyira rejtve) a paródia jellemzi.

Mással ugyanis nemigen tudnám megmagyarázni azt a retro-érzést, ami valójában egyáltalán nem retro-jellegű, ugyanakkor egyrészt a hetvenes-nyolcvanas évekből táplálkozik a Bee Gees fejhangú énekétől a Sisters Of Mercy gótikus-indusztriális dürgéséig, másrészt az ezredforduló és az azutáni alter és indie csapatok felidéző eszköztárát úgyszintén ügyesen használja és használja ki. És mindenekelőtt önfeledten szórakoztató.

Talán azért, mert nagy kiadónál, akár nemzetközi megmérettetésre is készülhetett, talán azért, mert ezek a fiúk egyszerűen csak roppant tehetségesek, igencsak kellemes albumot sikerült összehozniuk, amely ugyanúgy megalapozhatja a jó hangulatot egy házibuliban, mint egy élő koncerten. És mindehhez csupán hárman kellenek.

Az együttes tagjai:
Linczényi Márk – ének, billentyűk, ütőhangszerek
Ágoston Iván – dobok
Szilvási Ákos – gitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Intro
2. Jimmy
3. Disco Hero
4. Bronco
5. U R So
6. Fuck Me
7. B-65 (Gay Submarine)
8. Hard To Be
9. San Francisco
10. Want Your Body
11. Bitches On The Trucks
12. Gui

Diszkográfia:
Yell Into The Kazoo (2008)