Főkép

Annak idején talán a Theatre of Tragedy volt az első ismertebb együttes, ami korai műveivel lerakta ennek a gótikus-szimfonikus metal alapokon nyugvó, az angyali női hang és a death metalra jellemző hörgős ének ellentétére épülő zenének az alapjait.

 

Manapság már sok olyan zenekar létezik, aki ezen a vonalon halad és próbál valami újat, maradandót alkotni ebben a stílusban - több-kevesebb sikerrel. Nos, a norvég Sireniának ezúttal sajnos nem sikerült kiemelkedő eredményt elérnie legújabb lemezével.

Azt nem mondom, hogy nem sikerült jól a The 13th Floor, mert alapvetően kellemes hallgatnivaló, de a szokásos klisék ismételgetésén túl semmi újat nem mond, bár tény, hogy azt legalább nagy hozzáértéssel és igen profin teszi.

A lemezen vannak nagyon élvezhető dalok, ilyen rögtön az első „The Path to Decay”, ami kellően fülbemászó, slágeres és emelkedett hangulatú szerzemény. Már itt felsorakozik a banda teljes kelléktára: dallamos női ének; dübörgő, mély tónusú death metal és nagyzenekari hangzás.

A „Lost in Life”-ban rádobnak még egy lapáttal, ez, ha lehet, még fogósabb, még slágeresebb egy fokkal. A legjobban sikerült dal szerintem a harmadik „The Mind Maelstrom”, amiben több teret kap a nagyzenekari kórus, emellett kellően változatos és hangulatos, igen hatásos darab.

Kiemelkedő még a „The Lucid Door” és a záró „Sirens of the Seven Seas” is. A lemez többi dala némileg haloványabb és próbál egyensúlyozni a slágeres és a komplex között, s bár a maga nemében még így is korrektek mind egy szálig, valami plusz mégis hiányzik belőlük.

A Tristaniából átszökött dalszerző és zenekari mindenes Morten Veland itt is azt a zenei világot teremtette meg, mint előző zenekarában. A jelen produkció épp csak egy lépéssel marad le a régebbi anyagokhoz képest, mert míg azzal a zenekarral sikerült néhány igen színvonalas művet készíteni, a jelenlegi mintha csak stagnálna és nem akarna több lenni annál, ami.

A legszembetűnőbb különbség nyilván a „frontlady”. Az itt hallható énekesnő azért nem egy Vibeke Stene, sem orgánumában, sem megjelenésében nem éri utol kolléganőjét, sokkal inkább hasonlít a Nightwish új énekesnőjére - minden tekintetben.

Remélem, nem vettem el senki kedvét a Sirenia új lemezétől, hiszen mindent összevetve jó kis lemez ez a maga nemében. A gótikus-szimfonikus metal kedvelőinek biztosan tetszeni fog, mert tele van jó dalokkal és emlékezetes pillanatokkal, miközben a stílus teljes fegyverarzenálját beveti.

A sorok között érezhető pesszimizmus pedig mindössze annak tudható be, hogy talán kicsit többet vártam ettől az albumtól.

Az együttes tagjai:
Morten Veland – ének, gitár, basszusgitár, billentyűk, programozás
Ailyn – ének
Jonathan A. Perez – dobok
Michael S. Krumins – gitár

Közreműködők:
Jan Kenneth Barkved – ének
Stephanie Valentin – hegedű

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Path to Decay
2. Lost in Life
3. The Mind Maelstrom
4. The Seventh Summer
5. Beyond Life`s Scenery
6. The Lucid Door
7. Led Astray
8. Winterborn 77
9. Sirens of the Seven Seas

Diszkográfia:
At Sixes and Sevens (2002)
An Elixir for Existence (2004)
Nine Destinies and a Downfall (2007)
The 13th Floor (2009)
The Enigma of Life (2011)