Főkép

Mindig rácsodálkozom, amikor egy távoli (kínai, japán, koreai stb.) kultúrkörből érkező előadó próbál elmélyülni az európai zenében. Így hallhatunk pl. Csajkovszkij műveket Mayuko Kamio és Liszt darabokat Joel Fan tolmácsolásában.

Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Sarah Changtól a most bemutatásra kerülő, koreai származású Han-Na Changig viszonylag sok távolkeleti muzsikus vált világhírűvé, függetlenül attól, hogy hegedül, zongorázik vagy éppen csellózik, hiszen van bennük egy közös vonás: valamennyien csodagyerekként robbantak be a zenei világ köztudatába. A sok ezer órányi gyakorláson túl azt hiszem, hogy a zseniségük az, ami képes hidat építeni az egymástól távol eső kultúrák között, és ebből fakad, hogy előadásuk legalább olyan hiteles, mint az európai vagy amerikai pályatársaiké.
 
A fent elmondottak alapján semmi meglepő nincs abban, hogy Han-Na Chang már három éves korában zongorázni tanult, hogy hat éves korában már közelebbi kapcsolatba került a csellóval, ami később meghozta számára a világhírt.

A szakma és a közönség szélesebb körben 1994-ben ismerte meg őt, amikor tizenévesen végigverte a mezőnyt a párizsi Rosztropovics Gordonkaversenyen, ahol gyorsan két fődíjat is begyűjtött: a csellóversenyen elért első helyezése mellett a kortárs zenei díjat is hazavihette. Három évvel később az Év fiatal muzsikusa lett az ECHO Classical Music Awards-on Németországban. A csellóművész fiatal életkora ellenére nagyon gazdag pályafutást tudhat maga mögött. Azon túl, hogy számos híres karmesterrel és zenekarral dolgozott együtt, a csellista a tavalyi évben már az ötödik albumát készítette el az EMI Kiadó zászlaja alatt.

Az új album Antonio Vivaldi hét gordonkaversenyét rejti. A „rőt pap” szerzeményeit Han-Na Chang az egyik legprofibb kamaraegyüttes, a Christopher Warren-Green dirigálta London Chamber Orchestra társaságában adja elő.
 
Vivaldi koncertművei színgazdagon, választékos, mondhatni korhű eleganciával szólalnak meg, kidolgozott, frissességtől sugárzó előadásban. A kompozíciók előadását érzelemgazdagság és fáradhatatlan muzsikusi munka jellemzi.
 
A zenerajongókat két csoportra lehet osztani: az egyik tábor az élő megjelenésre esküszik, mondván, hogy a koncert az igazi közvetlenség műfaja, a lemez csak konzerv zene; míg a másik táborba tartozóknak pont a stúdiómunka sterilitása tetszik, és az, hogy a korong otthon csak nekik szól, ezáltal sokkal személyesebb élmény.

Pro és kontra érveket természetesen mind a kettőre lehet mondani.

Han-Na Chang számomra a lemezen bizonyult komunkatívabbnak. Mélyebb és tartalmasabb előadó személyiségnek tűnik itt, mint azon a koncerten, amelyet nemrég az egyik zenei csatornán láttam. Amíg „élőben” inkább a játéktechnikáé volt a főszerep, addig a hanghordozón sokkal jobban érvényesültek az érzelmek is.
Amíg a koncerten kifejezetten a közönségnek játszott, addig a lemezen önmagának is.

Ez utóbbi igen fontos számomra, hiszen véleményem szerint egy előadó akkor tud nagyon alkotni, ha teljesen fel tud oldódni a zenében. Ehhez viszont szükség van arra, hogy a művész önmagát is „szórakoztassa”.

Persze nagyon nehéz feladat összevetni az élőt a stúdióban készülttel. Méghozzá azért, mert nincs két egyforma koncert (ahogyan lemez sem), és az előadó is csak emberből van, így neki is ugyanúgy lehetnek fergeteges és gyengébb napjai, mint bármelyik földi halandónak.

Amit Han-Na Changtől ezen a lemezen kapunk, az nem csupán egy magas szintű belépő Vivaldi világába, hanem nagyon jól reprezentálja, hogy hol tart most az előadó, aki fiatal kora ellenére olyan magasságokba jutott, amelyről a legtöbb csellista sok évtizedes pályafutással a háta mögött is csupán álmodozik.
 
Előadó:
Han-Na Chang – cselló
 
Közreműködők:
London Chamber Orchestra
Christopher Warren-Green – karmester
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1-3. Cello Concerto in A minor RV 420
4-6. Cello Concerto in C RV 400
7-9. Cello Concerto in C minor RV 401
10-12. Cello Concerto in E flat RV 408
13-15. Cello Concerto in B minor RV 424
16-18. Cello Concerto in D RV 403
19-21. Cello Concerto in A minor RV 418
 
Diszkográfia:
Tchaikovsky Rococo Variations / Saint-Saens Cello Concert No. 1 (1995)
Haydn Cello Concerto C major and D major (1998)
Korean Virtuoso Series (2000)
The Swan (2002)
Prokofiev Sinfonia Concertante (2004)
Shostakovich Cello Concerto No. 1 / Cello Sonata (2006)
Romance – Lalo Cello Concerto and Other Pieces (2007)
Vivaldi Cello Concertos (2008)