FőképAzt gondolom, mindenki egyetért velem abban, hogy a M.A.G.U.S. klasszikusok legújabb kötelező darabja mindenképpen dobogós az Yneven játszódó regények között, maximum abban nem értünk egyet, hogy Tier Nan Gorduin, a Sötét Dalnok mely kalandja melyik képzeletbeli fokon áll.
 
Kellemes emlékeket idéz a visszaemlékezés, amikor megvettem, negyedik fantasy könyvemként, majd egy este alatt kiolvastam. Elég sokszor megtettem még ezután is - ahogy számolgatom, olyan húsz alkalommal.
A mostani azonban kicsit más volt, ugyanis meglepve tapasztaltam, hogy az első kiadáshoz képest, egy kibővített, sok hangulati elemmel teljesebbé tett művet kaptam a könyv lapjain.
 
Sajnos nem tudom, melyik kiadásnál egészült ki a regény, ezért aki tudja, kérem írja meg nekem. (Olyanokra gondolok, mint például Mac-Lier vívódása távozásakor, ez speciel teljesen hiányzott az első megjelenésből.)
 
De maradjunk a lényegnél.
 
Észak Ynev sorsát hadurak alakítják, véres csatákat vívva egymással. Két táborra osztja őket lobogóik színe, a „jó és a rossz” örök párharca, azonban, hogy egy idézettel éljek: „Ezernyi sors, ezernyi hang, és ezernyi acél kavarog e tűzben, a lobogó azonban kétféle csak - vérszínű és éjsötét”.

Tizennegyedik nagy háborújukba keveredik bele főhősünk, cinikusan, kedvetlenül, egy régi barátnak szívességet téve.
Tier Nan Gorduin, minél többet szembesül rejtélyes múltjával, annál tanácstalanabbá válik, de a sorsa nem hagyja sokat tűnődni, lévén a Vörös hadurakat bukás fenyegeti egy áruló ténykedése kapcsán, sőt, mert éppen utána nyomoznak, a Dalnok és társai útja is igen eseménydús.

Nem mellékesen előkerül még a Kalandozók, Ynev nyughatatlan vérű szerencsevadászainak, kalandorainak lobogója, a Kilencedik, és Hadurat is választ magának.
 
Feltételezem, senkinek sem kell megemlítenem, hogy Ynev világára épült fel a M.A.G.U.S avagy, a kalandorok krónikája néven ismert szerepjáték, ahol főhősünk hatására annyi bárd és énekmondó kezdte el tapodni a kontinens útjait, hogy bármikor lehetett volna musicalt készíteni róla, lévén mindenhol zene és ének szólt, amihez jómagam is hozzájárultam ifjonti fejjel.
 
Rajta hát mindenki: akik olvasták, azok az új részekért, akik meg nem, azok pedig azért, mert nem sok jobb fantasy-t termett kis hazánk.

Aztán megeshet az is, hogy összeültök a barátaitokkal személyesen, nem virtuálisan a számítógépek előtt, és kicsit áldoztok a beszéd oltárán, ahol nem az ujjak gyorsulnak, hanem a kifejezőkészség fejlődik, még az is lehet, hogy együtt esztek isztok és jól érzitek magatokat, miközben szerepjátékot játszotok.