Főkép1831. március 6-án izgatott tömeg gyülekezett Milánóban a Teatro Carcano-ban, ekkor volt ugyanis Vincenzo Bellini La Sonnabula (Az alvajáró) című operájának ősbemutatója.

Az opera sztorija végtelenül egyszerű: az alvajárásban szenvedő Aminát egy este idegen ágyban találják. Elvino, a vőlegénye felbontja az eljegyzést, de aztán minden tisztázódik, és mindenki elnyeri az őt megillető jutalmat, illetve büntetést.

Az elmúlt évtizedek alatt szinte az összes jelentősebb szoprán és tenor megfordult az opera főbb szerepeiben. A szakma és a közönség a Maria Callas által megformált Aminát tartja az etalonnak, a karmesterek közül pedig Leonard Bernstein-é a pálma.

A Decca kiadásában idén megjelent változatban napjaink két legfelkapottabb előadója, Cecilia Bartoli (Amina) és Juan Diego Flórez (Elvino) játssza a főszerepet.

Az olasz mezzoszoprán énekesnő, Cecilia Bartoli 1966-ban született Rómában, két énekes, Silvana Bazzoni és Pietro Angelo Bartoli gyermekeként. A családi háttérből következően szinte kézenfekvőnek tűnt, hogy ő is énekes legyen, ám egy kicsit kacskaringós út vezetett odáig.

A római Santa Cecília Konzervatóriumban ugyanis tanulmányait harsonásként kezdte, később pedig a flamenco tánc jelentett számára nagy csáberőt. Némi vargabetű után, mégis a családi tradíciót követte és énekes lett.

Énektanulmányait 1986-ban kezdte meg édesanyja irányításával, aki azóta is a tanára. Egy évvel később Bartoli már profi énekesként mutatkozott be az Arena di Verona-ban, napjainkban pedig már az egyik legnagyobb becsben tartott operasztár.

Juan Diego Flórez 1996-ban tűnt fel a Rossini Operafesztiválon Pesaroban. Az eltelt bő egy évtized alatt a tenorista hihetetlen karriert futott be: a New York-i Metropolitan-től a londoni Covent Garden-ig, a Bécsi Operaháztól a Berlini Operaházig szinte a műfaj valamennyi szent helyén játszott.

A BBC zenei újság a közelmúltban megszavaztatott 16 híres operakritikust. A voksok alapján minden idők legjobb tenorja Domingo lett, de ami a jelen lemez szempontjából a legérdekesebb, hogy a fiatal énekesek szavazásán Juan Diego Flórez nyert. Aki meghallgatja Az alvajárót, igazat fog adni a kritikusoknak.

Az alvajáró zenéje kedves és közvetlen: meleg érzelmek, lágyan hajló, már-már a hallgató arcát simogató melódiák jellemzik.
Bellini kétségtelenül elemében érezhette magát, amikor a művet komponálta, bár hozzá kell tenni azt is, hogy a zeneszerző nem adott túl nagy szerepet a zenekarnak. Ráadásul ez a szerep nem is igazán változatos: szembeötlően puritán az egyes, zenekari kíséretes recitációival összekötött zárt számok ritmikája.

Bartoli valamennyi korábbi árialemeze virtuóz, egyedülálló felvételnek számít, ezért a gyűjtők egyik kedvenc „zsákmánya”.
De a díva ezen az albumon önmagát is felülmúlja. Olyan technikai bravúrokat énekel, amilyeneket ma rajta kívül csak nagyon kevesek tudnak. A lenyűgöző énekhangja - a virtuóz technika mellett - minden szólamban csodálatosan szól.

Flórez nagyon hitelesen formálja meg az egymásnak ellentmondó információk miatt szélsőséges érzelmek között csapongó Elvino szerepét.

A két főszereplőn túl nekem kifejezetten tetszett az, ahogyan Gemma Bertagnolli eljátszotta az Elvino szívére pályázó fogadósnő, Lisa szerepét.

Aki szeretné megnézni a darabot élőben, annak kívánsága gyorsan teljesülhet, a Művészetek Palotája ugyanis a jövő év tavaszán műsorra tűzi. Méghozzá úgy, hogy Elvino szerepét a lemezen is hallható Juan Diego Flórez énekeli, a másik főszereplő Natalie Dessay lesz.

Előadók:
Amina - Cecilia Bartoli
Elvino - Juan Diego Flórez
Il conte Rodolfo - Ildebrando D`Arcangelo
Lisa - Gemma Bertagnolli
Teresa - Lilana Nikiteanu
Alessio - Kálmán Péter
Un notaro - Javier Camarena
A Zürich-i Operaház kórusa
Orchestra La Scintilla
Alessandro de Marchi - karmester